Sportélettani alapfogalmak II.
A terheléses vizsgálatok során nem csupán a szív-ér rendszeri paraméterek, és bizonyos anyacsere-összetevők segítik az egyén edzettségének megítélését, hanem a légzési jellemzők is. Mielőtt a terheléses vizsgálat elindul, a nyugalmi értékek ismeretére is szükség van, ezért minden terhelés előtt egy légzésfunkciós próbát is elvégeznek.
Első és egyik legfontosabb mérhető paraméter az ú.n. vitálkapacitás, amely megmutatja, hogy mennyi levegőt vagyunk képesek kilélegezni egy maximális levegővételt követően. Az érték természetesen függ a testméretektől, a nemtől és kortól, valamint nem utolsó sorban a sportágtól és az aerob állóképességtől. A nagy állóképességet igénylő sportok élversenyzői büszkélkedhetnek a legnagyobb vitálkapacitással. Kiemelkednek a kajakozók, úszók, vízilabdázók.
Nem csak a kilélegzett levegő mennyisége informatív, hanem az ú.n. maximális légzési térfogat (MVV) is, vagyis az a levegőmennyiség, amelyet egy percen át maximális erővel vagyunk képesek be, illetve kilélegezni. A terhelés alatt mért percventilláció (VE) (egy perc alatt mennyi levegőt tudunk ki-, ill. belélegezni), valamint a nyugalomban mért maximális ventillációs volumen közötti különbség megadja, hogy mennyi tartalék levegő áll rendelkezésre a sportaktivitás alatt. Normál körülmények között a terhelés során mért érték mindig kisebb, de megközelíti az MVV-t. 50%-nál nagyobb különbség azonban betegség gyanúját veti fel.
A nyugalomban mért erőltetett kilégzési térfogat (FEV1) az a levegő mennyiség, amely maximális légvételt követően, a kilégzés első néhány másodpercében elhagyja a légutakat. Ez a vitálkapacitás kb. 80-85%-a. Az életkorral valamint aszhtmás betegségben a FEV1 értéke hanyatlik.
Sportélettani szempontból az egyik legfontosabb mérhető paraméter a maximális oxigénfelvevő képesség (VO2max), vagyis a relatív aerob kapacitás, mivel megmutatja, hogy az egyén mekkora aerob teljesítményre képes. Minél nagyobb az érték, annál jobb állóképességgel rendelkezünk. A futás, úszás, evezés, sífutás és minden más hosszútávú versenyszám teljesítésének elsődleges limitáló tényezője.
Forrás: 123rf.com
Gyakran az egy szívösszehúzódás (szívciklus) alatt felvett oxigén mennyiségét, az ú.n. oxigénpulzust is megállapítják, amely felvilágosítást ad a szívműködésről is. Minél magasabb az érték, annál jobb aerob teljesítményre vagyunk képesek.
A maximális oxigénfelvevő képesség eléréséhez olyan terheléses vizsgálatra van szükség, amely eljuttatja a sportolót az ú.n. vita maxima, a maximális teljesítmény állapotába.
A terheléses vizsgálatokat tehát többféle célból végezhetjük el. Legtöbbször a maximális aerob és anaerob teljesítmény megállapítása, máskor az anaerob küszöb kiszámítása céljából. Emellett természetesen a szív-ér rendszer, légzőrendszer állapota felől is kapunk tájékoztatást. Nem csak az élsportban valamint a szabadidős-sportban, hanem bizonyos betegségek, mint például elhízás, magas vérnyomás, légúti krónikus betegségek esetében is fontos információt szolgáltatnak a mérhető élettani paraméterek.
Irodalom:
MalomsokiJenő: A fizikaiterhelésselegybekötött gázanyagcsere és vizsgálómódszerei, 1963, 3. sz., 149-156, 1963.
MalomsokiJenő: Gyakorlati spiroergometria. Medicina, Budapest,1979.