Hogyan gazdálkodjunk a szülői örökségünkkel?

A környezeti hatások és a felmenőinktől „hozott” tulajdonságaink ezek szerint együttvéve sincsenek sokkal nagyobb befolyással egészségünkre, mint az életmódunk. Hiába „érkezik” ugyanis valaki egészséges genetikai állománnyal, ha a szervezetét, önpusztító életmóddal (kevés mozgás, dohányzás, alkoholfogyasztás, túlzott és folyamatos fizikai, szellemi, lelki megterhelés stb.) rongálja, s ezekhez társulnak még a különféle fizikai, kémiai és biológiai környezeti ártalmak (a légszennyezéstől, a zaj- és elektromos terhelésen át, a vegyi anyagokig, fertőzésekig).

Ezek a negatív környezeti tényezők még a jó genetikai adottságokkal rendelkezők egészségét is alááshatják, ha tudatos életmóddal nem próbálják közömbösíteni a szervezetükre nehezedő külső „nyomást”.

Mikroprocesszorok a szervezetünkben

Hogy a helyes táplálkozásnak és életmódnak milyen fontos szerepe van a szervezet egyensúlyának fenntartásában, az is bizonyítja: sokszor a genetikai hátránnyal indulók – akiknek a családjában halmozottan fordulnak elő különböző, súlyos megbetegedések – éppen az egészségtudatos magatartással, életvitellel, a környezeti terhelés „kiiktatásával” képesek elkerülni, késleltetni a velük született hajlam nyomán várható, örökletes betegség kialakulását.

Napjainkban, a szervezet teljes örökítő információjának, a genomnak az ismeretében, lehetőség nyílik az öröklött betegség(ek), az azokra való hajlam, sőt – a civilizált társadalmak legfontosabb és legelterjedtebb betegségeinek kialakulásának tekintetében – az egyén veszélyeztetettségének alaposabb „feltérképezésére” is.

Ezek a genetikai vizsgálatok azonban napjainkban egyelőre nagyon költségesek, ezért széles körű alkalmazásukra még nincs lehetőség.

Szerencsére egyes kórállapotok kialakulásának valószínűségéről és megelőzési lehetőségéről igen jó képet lehet nyerni az adott családban „visszaköszönő” – esetenként halmozódó – betegségek ismeretében, hiszen génállományukat a szülők örökítik át az utódaikra. Szervezetünk minden egyes sejtmagja tartalmazza mindazon információt, amire az egyes sejteknek egész életünk során szükségük lehet, ugyanis ugyanannak a DNS-nek (dezoxiribonukleinsavnak) a pontos másolatát tartalmazzák, amit szüleink ivarsejtjeiből kaptunk.

A DNS-lánc különböző alegységekből tevődik össze, amelyek négy nukleotid különböző kombinációjából épülnek fel, s gyakorlatilag ezek hordozzák a genetikai kódot. A DNS szerkezete lehetővé teszi az információk stabil tárolását, pontos másolódását és átadását. Azt is mondhatjuk, hogy a sejtek csaknem valamennyi funkciója a DNS irányítása, ellenőrzése alatt áll. A sejtosztódás során a DNS egyik alegysége „parancsot ad” a sejt kémiai mechanizmusainak, hogy azok egy meghatározott, az osztódáshoz szükséges fehérjét állítsanak elő. A DNS egy-egy összetartozó szakasza a gén maga.

Szervezetünk „receptkönyve”

Minden sejtosztódás alkalmával pontosan lemásolódik az összes sejtünk létrehozásához szükséges teljes DNS „receptkönyv” az egyénre jellemző genetikai változatokkal együtt.

Ez alapján nehezen érthető, hogy csak a fülünk egyes sejtjei képesek a hang érzékelésére, csak májunk sejtjei képesek megtisztítani vérünket megannyi méreganyagtól, csak az izomsejtjeink képesek összehúzódni, csak a vörösvértestek képesek az oxigén szállítására. Ez úgy lehetséges, hogy az egyes sejtekben a teljes génállománynak mindössze két százaléka funkcionál, vagyis a különböző sejtek a génkészlet különböző részeit használják fel.

Egy ember minden sejtjének sejtmagjában megtalálható, ami minden emberben közös, és az is, ami csak rá jellemző.A DNS "receptkönyvnek" tekinthető, amelyet az ember genetikai állományának, genomnak neveztek el a genetikusok. A DNS-nek két igen fontos biológiai szerepe van. Az egyik, hogy megőrzi és a szaporodáskor többé-kevésbé változatlan formában továbbadja az utódba a genetikai információt, a másik, hogy a benne kódolt információt működteti is (a fehérjemolekulák kódolásával).

Itt van kódolva a hajunk, bőrünk, szemünk színe, hajlamunk a hízásra vagy soványságra, sőt egyes betegségekre is.

A sejtmagban található DNS-molekulán találunk olyan részeket, amelyek egy-egy fehérje előállításához szükséges információt tartalmaznak. Ezeket a szakaszokat géneknek nevezzük. Az ember genetikai állományának (genom) feltérképezése során kiderült, számuk 30 ezerre tehető. A géneknek mintegy 99,9 %-a azonos minden emberben, és csak a „maradék” alkotja az egyéni változatokat. A 0,1 %-nyi különbség hozzájárul egyediségünkhöz és a külső hatásokra adott eltérő reakcióinkhoz is.

Forrás: 123rf.com

Sejtjeink osztódása során aránylag ritkán, de mégis előfordulnak a másolási folyamat közben hibák, ezek azonban többnyire nem járnak nagyobb működési zavarral.

Az egészségmegőrzésnek mindenképpen fontos eleme az öröklött kockázatok megismerése, hogy azok ismeretében, személyre szabott módon tudjunk beavatkozni.

Egyik „dolog” vonzza a másikat?

Ezeket a tulajdonságokat módosíthatják a környezeti tényezők. Hajunk színe például, ha gyakran fordulunk meg vagy hosszan tartózkodunk napsütötte vidékeken, kivilágosodhat, bőrünk lebarnulhat.

A környezet azonban élettani értelemben tágabb fogalom.

Nem csak minket, hanem a sejtjeinket is külső közeg, vagyis környezet veszi körül. Éppen ezért nem csak a testünket, az érzékszerveinket érintő, az azok működését befolyásoló környezeti hatásokkal kell számolnunk, hanem a szervezetünkben zajló úgynevezett belső hatásokkal is. Épp ezért fontos például, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe, hiszen ez befolyásolja a sejtek, így a szervezetünk működését is. Ha például valamely betegségre való hajlammal születtünk, ám a betegség kifejlődéséhez „szükséges” környezetet nem hozzuk létre a sejtek számára, a kór – nagy valószínűséggel – nem alakul ki, vagy „karbantartható” lesz.

Ha például valakinek genetikai hajlama van a cukorbetegségre, de rendszeresen mozog, ügyel a testsúlyára, kerüli a finomított szénhidráttartalmú élelmiszereket – esetleg megfelelő szakorvos/táplálkozási szakember tanácsainak mentén megfelelő összetételű étrend-kiegészítőket fogyaszt –, akkor pozitív irányban befolyásolhatja a sejtek információátadását, vagyis elkerülheti a genetikailag kódolt betegség kialakulását.

Az öröklött hajlamok ellen megtett megelőző lépések sokkal több pozitívummal járnak a szervezetünk egészének kiegyensúlyozott működése szempontjából, mint azt eredetileg gondoltuk.

Vegyük például a testsúly kérdését. Ha valaki elhízásra hajlamos családból származik, sőt ő is érzékeli, hogy „a víztől is hízik”, és tenni akar a súlygyarapodása ellen, akkor a testsúlycsökkentő módszerek közül olyat kell kiválasztania, amely magában foglalja mind az energaszegény táplálkozást, mind a rendszeres testmozgást, sőt akár a stresszkezelési módszereket is.

Egy jól megválasztott, egyénre szabott, komplex életmódprogram nem csak az elhízástól óvja meg az érintettet, hanem az elhízással járó társbetegségektől is (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség vagy szívbetegségek).

Az egyes, betegségre hajlamosító genetikai „kódok”, kockázati tényezők ismerete nem eleve elrendelés: az ezek ellen megtett apró lépések az életünk szempontjából sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint azt gondolnánk.