A prosztatarák tünetei, a diagnózis felállítása
A prosztatarák tünetei
Ha az alábbi tünetek bármelyikét észleljük, haladéktalanul forduljunk orvoshoz! Aggodalomra még nincs ok, hiszen a prosztatarák és az időskori jóindulatú prosztatamegnagyobbodás hasonló tüneteket okozhat. Ha viszont nagy a baj, ha hamarabb kiderül, jobb esélyünk van a teljes gyógyulásra!
- vizeletsugár gyengeség
- szakaszos vizeletürítés
- a vizelés végén vizeletcsöpögés
- vizeletürítési képtelenség (erős vizelési ingert érzünk, de valamiért „nem megy”)
- fájdalom, kellemetlen érzés vizeletürítéskor
- gyakori, kis mennyiségű vizeletürítés
- véres vizelet
- deréktáji fájdalom
- potenciazavar
Mit tesz az orvos?
A prosztatarák diagnózisának felállításához „A prosztatarák megelőzése, szűrővizsgálatok” című cikkben részletesen tárgyalt két vizsgálómódszerhez, a prosztata végbélen keresztüli tapintásos vizsgálatához, illetve a PSA (prosztataspecifikus antigén) vizsgálathoz folyamodik először. Ha ezek aggodalomra adnak okot (10 ng/ml feletti érték mindenképpen prosztatarákra utal), a diagnózis pontosításához szövettani vizsgálatra és egyéb vizsgálatokra is szükség van.
Forrás: 123rf.com
Végbélen keresztüli ultrahangvizsgálat
A végbélen keresztül végzett ultrahangvizsgálattal a megnagyobbodott prosztata szerkezetéről és az esetleges daganat pontos kiterjedéséről nyerhetünk információt: megmutatja, hogy a prosztatarák átterjed-e a környező kismedencei szervekre, szövetekre. A vizsgálat kis kellemetlenséggel jár (nem sokkal rosszabb, mint a prosztata tapintásos vizsgálata) és csupán néhány percet vesz igénybe az elvégzése. Ez a vizsgálat a szövettani mintavételhez is elengedhetetlen.
Prosztatabiopszia (= szövettani mintavétel a prosztatából)
A prosztatabiopsziát végbélen keresztüli ultrahang ellenőrzés mellett végzik. A vizsgálathoz egy speciális tűt használnak, ami a prosztata állományából egy kis szövethenger eltávolítására képes. A pontos diagnózishoz általában több szúrásra (optimális esetben 12 kis szövethenger) kivételére van szükség. Ne aggódjon, a beavatkozást végző orvos ezt egyszerre végzi el. A szövettani mintavétel így nagyon rövid időt vesz igénybe. A mintavételt általában a végbélen keresztül végzik, de egyes orvosok a gát felől (a herezacskó és a végbél közötti területről) közelítik meg a prosztatát.
A vizsgálatot követően néhány napig kellemetlen érzés és véres vizeletürítés előfordulhat.
Ha a szövettani vizsgálat prosztatarákot igazolt, szükség van ún. stádiummeghatározó vizsgálatokra is. Ezek képalkotó vizsgálatok, céljuk annak megállapítása, hogy a daganat mennyire előrehaladott stádiumú, más szerveket érint-e, távoli áttétet adott-e.
Csontscintigráfiás vizsgálat
A prosztatarák leggyakrabban a csontrendszerbe ad áttétet, emiatt kell a diagnózist követőn a csontokat megvizsgálni. A csontscintigráfia a csontok izotópos vizsgálatát jelenti. A vizsgálatot a diagnózis felállításakor kell elvégezni annak megállapítására, hogy a csontrendszer a daganatos betegségben érintett-e. A kezelés során a későbbiekben csontfájdalom, ízületi fájdalom esetén szokás a vizsgálatot megismételni az esetlegesen közben kialakult csontáttétek megállapítására. A vizsgálat fájdalommentes, egy tűszúrást érez a beteg csupán. Ez amiatt kell, hogy a csontscintigráfia végzéséhez vénásan egy olyan izotópot, radioaktívan jelzett anyagot juttatnak be, ami a szervezetben a gyors anyagcseréjű csontképző sejtekhez kötődik. Ez kb. 2-4 órát vesz igénybe. A kötődés, illetve a radioaktív anyag szervezetben való egyenletes eloszlásának elősegítésére a betegnek a vizsgálat során 1,5 liter folyadékot (ásványvizet, teát, nem szénsavas üdítőitalt) kell elfogyasztania. Ezt követően a betegről egy speciális eszközzel, az ún. gamma-kamerával készítenek felvételeket, majd ezeket értékelik. Ez a kamera a radioaktív anyagot felvett csontsejtek sugárzását fényképezi le A vizsgálat előkészületet nem igényel, a vizsgálaton nem szükséges éhgyomorra megjelenni.
CT és MR
Prosztatarák esetén egyes esetekben szükség lehet CT (computer tomography) vagy MR (magnetic resonance) vizsgálatra is. Mindkét vizsgálómódszerrel elsősorban a kismedencét, magát a prosztatát és a környező nyirokcsomókat vizsgáljuk, de lehetőséget nyújt természetesen más hasi és mellkasi szervek daganatos érintettségének vizsgálatára is.
A CT vizsgálat egy speciális röntgenvizsgálatot jelent, amely során a vizsgált területről (ez lehet akár a teljes test is) vízszintes szelet-felvételeket kapunk. A vizsgálat során a beteg egy speciális kialakítású, rövid, csőszerű eszközben fekszik. A betegnek a vizsgálat előtt másfél liter kontrasztanyagot kell meginnia éhgyomorra. Emellett a vizsgálat során vénás kontrasztanyag alkalmazására is szükség van. A kontrasztanyag alkalmazása a CT vizsgálat során daganatos megbetegedés esetén felbecsülhetetlen pontosságú a pontos stádiummeghatározás szempontjából, ezért ha csak nincs erre alapos oka (korábbról ismert kontrasztanyag-allergia, jódtartalmú kontrasztanyag esetén ismert jódérzékenység), a kontrasztanyag alkalmazásába mindenképp egyezzen bele!
Az MR vizsgálat a kismedencéről pontosabb képet ad. Előnye a CT-vel szemben, hogy nem röntgensugárral működik. Ugyanakkor amíg a CT vizsgálat rövid ideig, általában 15-20 percig tart, az MR vizsgálat ennél jóval hosszabb időtartamú, akár egy órát is igénybe vehet. Itt is szükség lehet kontrasztanyag alkalmazására.
Endoszkópos vizsgálatok
Ha a daganat áttörte a prosztata tokját, szükség lehet a végbél és a húgyhólyag endoszkópos vizsgálatára. Az endoszkóp egy vékony, hajlékony, optikai eszközzel ellátott csövet jelent, amit a húgycsövön, illetve a végbélnyíláson át bevezetve pontos képet kaphatunk a „belső viszonyokról”.
Irodalom
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a prosztatarák ellátásáról.