Stressz

A cukorbetegség és a stressz kapcsolatát régóta gyanították, egészen pontosan 1675-ben írta le egy angol orvos, Thomas Willis, hogy azoknál, akiket életük során sok stresszhatás ért, azoknál gyakrabban fordult elő a cukorbetegség. 1935-ben egy Menninger nevű amerikai orvos meg is határozott egy ún. diabéteszes személyiséget. Úgy vélte, a szorongás, a depresszió és a hipochondria, valamint a külvilág iránti csökkent érdeklődés jellemző azokra, akiknél a cukorbetegség kialakulásának kockázata nagyobb.

A lelki tényezők és cukorbetegség összefüggéseit vizsgáló kutatások nagy része a depressziót célozta meg, de egyre több a bizonyíték arra, hogy a jelentős érzelmi stressz, veszteség, gyászreakció, és az ellenségesség is hozzájárul a cukorbetegség kialakulásának kockázatához.

A stressz önmagában még nem feltétlenül vezet cukorbetegséghez. Az időszakos stresszhatások az élet részét jelentik, és cselekvésre sarkallnak. Ha a stresszingerekre megfelelően tudunk reagálni, és az egyes stresszhatások között van mód regenerációra, akkor a stressz nem jelent plusz kockázatot. Fontos, hogy a stresszhelyzet megoldódása után tovább tudjunk lépni. Ebben a képességben úgy tűnik, a nemek között is megfigyelhető különbség. Erre utal, hogy a munkahelyi stressz az eddigi vizsgálatok alapján férfiakban nem jelentett kockázatot a cukorbetegség kialakulása szempontjából, míg nőknél igen.

Szorongás

Ha a stressz tartóssá válik, szorongással társul a cukorbetegség kialakulásának kockázata emelkedni kezd. Ezért fontos, hogy jelentős szorongással járó élethelyzetekben megfelelő stresszoldó technikákat tudjunk alkalmazni. Ez mindenkinél más lehet, de fontos, hogy szorongásunkat ne túlevéssel, dohányzással, túlzott alkoholfogyasztással vagy egyéb tudatmódosító szerek használatával próbáljuk mérsékelni. Ezek a módszerek, amellett, hogy kedvezőtlen élettani hatásuk van, nem segítik a probléma megoldását, nem teszik lehetővé a továbblépést. Átmeneti tünetenyhítő hatásuk lehet, de ez nem ellensúlyozza káros hatásaikat.

A szorongás okozta diabétesz kockázat növekedéséhez hozzájárul a gyakran társuló egészségtelen életmód, hiszen aki sokat szorong, munkahelyi problémái vannak, rosszul alszik, az hajlamosabb egészségtelenül étkezni, kevesebbet mozogni és többet dohányozni. Emellett hormonális és idegrendszeri hatások is növelik a kockázatot. Megemelkedik a stresszhormonok szintje, amelyek az inzulin ellenében hatnak. A szimpatikus idegrendszer (a vegetatív idegrendszer egyik része) aktivitása is fokozódik, amely hosszú távon az elhízás kockázatát növeli. Emellett a tartós stressz az immunrendszer működését is befolyásolja, az egyes faktorok megnövekedett szintje szintén az inzulin hatékonyságát rontja. A szorongás okozta alvászavar a szervezet anyagcseréjének napszaki ritmusát is megboríthatja, ami az elhízás és a metabolikus szindróma kialakulásának kedvez.

Fotó: 123rf.com

Depresszió

A depresszió és a cukorbetegség összefüggéseit régóta vizsgálják, a depresszió már a Menninger-féle diabéteszes személyiségtípus leírásába is belekerült. A súlyos depresszió a cukorbetegség kialakulásának kockázatát mintegy másfél-kétszeresére növeli. Depressziós állapotban (itt a klinikai depresszióról van szó, nem csak egy kis rosszkedvről) az inzulinérzékenység csökken, ugyanakkora hatáshoz több inzulin szükséges. Ezt a szervezet egy ideig biztosítja, de az inzulinrezisztencia tartós fennállása esetén kialakul a csökkent glukóztolerancia (a cukorbetegséget megelőző állapot), majd a cukorbetegség. Az inzulinérzékenység változása a depressziós tünetek változásával jár együtt. Azaz hiába kap valaki kezelést (akár gyógyszeres, akár pszichoterápia), ha állapota, hangulati tünetei nem javulnak, az inzulinrezisztencia sem fog.

Az inzulinérzékenység csökkenésének okai még nem teljesen ismertek, de feltételezhető, hogy a depresszióban olyan hormonális változások alakulnak ki, amelyek az inzulin ellen hatnak. Emellett súlyos depressziós tünetek esetén gyakoribb az olyan életvitel, ami a cukorbetegség kialakulásának kedvez, ezek az emberek keveset mozognak, egészségtelenül esznek, és gyakrabban dohányoznak, mint azok, akiket a depresszió elkerül.

A depresszió és a cukorbetegség közötti kapcsolat kétirányú, már kialakult 2-es típusú cukorbetegség esetén gyakoribb a depresszió, így a két kórállapot egymást ronthatja. Gyakrabban alakul ki depresszió, ha a cukorbeteg úgy érzi, nem képes kontrollálni betegségét. A depresszió a cukorbetegséget persze tovább ronthatja, így önrontó kör alakulhat ki, az amúgy is rossz anyagcserehelyzetet a depresszió tovább ronthatja, miközben a depressziós tünetek miatt a páciens nem képes erőfeszítéseket tenni a probléma leküzdésére. Az így romló állapot, az esetleg kialakuló szövődmények pedig tovább ronthatják a depressziót.

Összefoglalás

A lelki tényezők befolyásolják a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Ennek egyik oka a depresszióban, szorongásban oly gyakori egészségtelen életmód. Emellett hormonális, idegrendszeri és immunrendszeri változások is hozzájárulnak a kockázat fokozódásához. A cukorbetegség kockázatát csökkentő életmódi változásokhoz ezért hozzá kell, hogy tartozzon a lélek egészségének megteremtése és megőrzése is. Erre általános, mindenki számára érvényes recept nincsen, mindenkinek meg kell találnia a saját útját. A kockázat csökkenése a választott módszertől független. Ha egyedül nem boldogulunk, érdemes szakember segítségét keresni.

Irodalom:

Andrea A. Riley; Mindy L. McEntee, Linda Gerson, Cheryl R. Dennison: Depression as a Comorbidity to Diabetes: Implications for Management. Journal for Nurse Practitioners. 2009;5(7):523-535

Brown LC et al.: History of Depression Increases Risk of Type 2 Diabetes in Younger Adults. Diabetes Care, May, 2005, vol. 28 no. 5, 1063-1067.

Panayotes Demakakos, Mary B Pierce, Rebecca Hardy: Depressive Symptoms and Risk of Type 2 Diabetes in a National Sample of Middle-Aged and Older Adults: The English Longitudinal Study of Aging. Diabetes Care. Apr 2010., Vol. 33, Iss. 4; p. 792.

Briana Mezuk, William W Eaton, Sandra Albrecht, Sherita Hill Golden: Depression and Type 2 Diabetes Over the Lifespan: A meta-analysis. Diabetes Care. Dec 2008. Vol. 31, Iss. 12; p. 2383

Li C et al: Diabetes and anxiety in US adults: findings from the 2006 Behavioral Risk Factor Surveillance System. Diabetic Medicine Vol 25(7), 878–881, July 2008.

Pouwer F, Kupper N, Adriaanse MC.: Does emotional stress cause type 2 diabetes mellitus? A review from the European Depression in Diabetes (EDID) Research Consortium. Discov Med. 2010 Feb;9(45):112-8.

Culpepper L.: Generalized anxiety disorder and medical illness. J Clin Psychiatry. 2009; 70 Suppl 2:20-4.

Willis T.: Pharmaceutice rationalis sive diatriba de medicamentorum operationibus in humano corpore. [Oxford]: E Theatro Sheldoniano, M.DC.LXXV, 1675.

Menninger WC.: Psychological factors in etiology of diabetes. J Nerv Ment Dis 81:1-13, 1935.