Az ásványvizek fajtái és hatása az egészségi állapotra

A szénsavas és szénsavmentes ásvány- és gyógyvizek összetétele a szokásos ivóvízétől lényegesen eltér. Mit is hívunk ásványvíznek és mit gyógyvíznek?

Természetes ásványvíznek nevezzük azokat a vizeket, amelyek oldott összes ásványianyag-tartalma literenként legalább 1000 mg, vagy az oldott összes szilárd ásványianyag-tartalmuk 500-1000 mg/l között van, de egyes biológiailag aktív anyagokat a meghatározott minimális értékben tartalmaznak. A gyógyvizek azok az ásványvizek, amelyeknek bizonyított gyógyhatása van. Az ásványvizek pontos összetétele a csomagolásukon olvasható.

Az ásványvizek csoportosítása

Az ásvány-, gyógyvizek palackozásának elterjedése hatására az évek során számos, különböző szempontú definíció jelent meg, ezek időközben is többször módosultak és esetenként egybeolvadtak, míg ki nem kristályosodtak a ma is használatos meghatározások (országonként eltérhetnek). A XX. század folyamán jött létre a 80/777/ CEE ásványvíz direktíva és annak utólagos módosításai ((96/70/EC illetve a 2003/40/EC Direktívák), amelyeket számos ország (de nem mindegyik) átvett a jogharmonizációja folytán. A direktíva eredetileg három, majd utólagos módosításaiban négy alkategóriát különböztet meg, a kritérium pedig az oldott ásványianyag-tartalom, a szélesebb körökben elfogadott TDS (total dissolved solids):

• Csekély ásványianyag-tartalmú, TDS < 500 mg/l
• Nagyon csekély ásványianyag-tartalmú, TDS < 50 mg/l
• Ásványi anyagban gazdag, TDS >1500 mg/l.
• Ezt bővítették utólag a logikusnak ítélt Közepes ásványianyag-tartalmú kategóriával, amely a kimaradt 500 mg/l > TDS < 1500 mg/l intervallumot fedte le.

Forrás: 123rf.com

A fent említett direktíva szabályozta azon eseteket is, amikor a TDS nem éri el a kívánt értékeket, de a kategória meghatározásához adott koncentráció felett jelen levő összetevőket használják:

• Hidrogén-karbonát-tartalmú: Hidrogén-karbonát > 600 mg/l
• Szulfáttartalmú: Szulfát > 200 mg/l
• Kloridtartalmú: Klorid > 200 mg/l
• Kalciumtartalmú: Kalcium >150 mg/l
• Magnéziumtartalmú: Magnézium > 50 mg/l
• Fluoridtartalmú: Fluorid >1 mg/l
• Vastartalmú: Kétértékű vastartalom >1 mg/l
• Savas Szabad CO2: > 250 mg/l
• Nátriumtartalmú: Nátrium > 200 mg/l
• Alkalmas nátriumszegény diétához: Nátrium < 20 mg/l

Általános ajánlások az ásványvizek típusától függően:

• Csecsemőknek a tápszerek felhígításához a kis ásványianyag-tartalmú vizek ajánlottak, hisz a tápszerek törekszenek az anyatej összetételével azonosulni. A kis ásványianyag-tartalmú ásványvizek továbbá vizelethajtó tulajdonságuk révén vesekővel rendelkező egyéneknek is ajánlottak.
• A korai gyermekkorban, valamint a várandósság és a szoptatás időszakában a legfeljebb 10 mg/l nitráttartalmú ásványvizek fogyasztása javasolt a methemoglobinémia (súlyos, vörösvérsejt-károsodással járó állapot, amelyet a nagy nitráttartalom okozhat) megelőzéséhez.

Az ásványvizek fő típusait és egészségre gyakorolt hatásait az alábbiakban soroljuk fel:

• A hidrogén-karbonátban gazdag, alkalikus ásványvizek (hidrogénkarbonát > 600 mg/l) semlegesítik a savtúltengést, így reflux betegségben ajánlottak. Ezen kívül fizikai aktivitás esetén segítik a folyadék, valamint az ásványi sók visszaépítését. Sportversenyt megelőzően 500-700 ml fogyasztása ajánlott, míg erőteljes fizikai igénybevétel közben kerülendő az alkalikus vizek túlzott fogyasztása. Fizikai aktivitás esetén gyors felszívódásuk miatt az izotóniás italok a legkedvezőbbek.
• A szulfátos vagy keserű ásványvizek (szulfát > 200 mg/l) serkentik a bélműködést és főként krónikus székrekedés esetén ajánlottak, míg a szulfátos-hidrogénkarbonátos vizek az epehólyag csökkent működése, illetve epeköves betegségek esetén ajánlottak epeelválasztást fokozó hatásuk révén.
• A nátrium-kloridos, sós ásványvizek (klorid > 200 mg/l, nátrium> 200 mg/l) a bélmozgást, a víz- és elektrolit-kiválasztást serkentik a bélben, valamint fokozzák az epeelválasztást. Ebből adódóan fogyasztásuk székrekedés, valamint epebetegség esetén ajánlott.
• A kalciumban gazdag ásványvizek (kalcium > 150 mg/l) a kalciumszükséglet növekedésekor (várandós, szoptató nők, gyermekek, idősek, változókorban lévő hölgyek, valamint csontritkulás esetén), annak pótlására ajánlottak.
• A magnéziumban gazdag ásványvizek (magnézium > 50 mg/l) hashajtó hatással rendelkeznek, egyes kutatások szerint segítenek az érelmeszesedés megakadályozásában, hatékonyak a menstruációs problémák enyhítésében, valamint a változókor utáni csontritkulás megelőzésében. Várandós és szoptatós anyák megnövekedett magnéziumszükségletének pótlására is jó választásnak bizonyulnak mérsékelt mennyiségben.
• A vastartalmú ásványvizek (kétértékű vas > 1 mg/l) növelik a vérsavó vastartalmát, így vashiányos állapotban kiemelten ajánlott fogyasztásuk.
• A kénes-, sós-jódos-, valamint sós-jódos-brómos ásványvizek főként külső használatra (fürdők), például bőrproblémákra, vagy inhalációval légzőszervi betegségek esetén ajánlottak. A jódtartalmú ásványvizek hozzájárulhatnak a várandós nők emelkedett jódszükségletéhez. Pajzsmirigyprobléma esetén ajánlott orvossal konzultálni a jódos ásványvizek fogyasztását illetően.
• A természetes szénsavas vizek (CO₂ > 1000 mg/l) főként fürdők formájában, az érproblémák kezelésére ajánlottak.

Egyes ásványvizek ellenjavallata:

• A kis ásványianyag-tartalmú ásványvizek vizelethajtó tulajdonságuk miatt veseelégtelenségben szenvedőknek, vízvisszatartás, illetve keringési rendellenesség esetén nem ajánlottak.
• A nagy nátriumtartalmú ásványvizek magas vérnyomás, illetve egyéb, szív- és érrendszeri betegség esetén nem ajánlottak.
• A kénes ásványvizek légzőszervi problémák esetén kerülendők.
• A hidrogén-karbonátban gazdag ásványvizek a kevés gyomorsavtermelődés esetében nem ajánlottak.
• A sós ásványvizek túlzott gyomorsav-termelődés, gyomorfekély, valamint magas vérnyomás esetén nem ajánlottak.
• A szulfátos vizek pedig fekéllyel járó emésztőrendszeri betegségekben kerülendők.

Reméljük, hogy nagy vonalakban rávilágítottunk az egyes típusú ásványvizek előnyös tulajdonságaira. Egészséges egyéneknél mindenképpen a különböző ásványvizek változatos fogyasztása ajánlott és ne feledjük el, hogy a palackok címkéjén mindig tájékozódhatunk az adott ásványvíz ásványianyag-tartalmáról.

Irodalom:

Luisa Petraccia, Giovanna Liberati et al.: Water, mineral waters and health. Clinical Nutrition, 25, 377–385, 2006.

Manz, F.: Hydration and disease. J Am Coll Nutr.,26(5Suppl):535S-541S, 2007 Oct.

Kis, B., Szász, Á., Pál, Z. et al.: Ásványvíz meghatározások erdővidéki források tükrében. Alkoholmentes italok, 3, 42, 2007.