Mentsük, amíg menthető!

A betegségek kezelésével ellentétben, amikor már valamilyen – többnyire – egészségügyi „kényszerpályán” mozgunk, a betegség, a betegségek megelőzésének lehetőségeit önmagunk választhatjuk meg.

Ez olyan döntés, amelyhez gyakran szemléletváltásra, fokozott odafigyelésre van szükségünk. Amikor az egészségtudatos életvitel mellett döntünk, nagyon fontos, hogy ne akarjunk gyökeresen és egyik pillanatról a másikra mindent megváltoztatni az életünkben, hanem először az egészségtudatos szemléletet tegyük magunkévá. A célt, egészségünk „fenntartását”, a betegségek megelőzését ugyanis nem önkínzással vagy valamiféle aszkézissel érhetjük el, hanem azzal, ha az egészségünkért meghozott döntéseinket nem lemondásként, cselekedeteinket pedig nem áldozathozatalként éljük meg. Az én- és céltudatosság (a „képes vagyok rá!”, „én akarok lenni a sorsom kovácsa!” elhatározás) ebben az esetben (is) megnövekedett önbecsüléshez vezethet, nem beszélve arról a pozitív érzésről, amivel a tudatosan vállalt egészséges életmód jár.

Egészségprojekt, lépésről lépésre

Amikor arra az elhatározásra jutunk, hogy egészségesebben akarunk élni, életmódunk minden elemét összhangba kell hoznunk értékrendünkkel, személyiségünkkel, de szokásainkkal, időrendünkkel, sőt életkörülményeinkkel is.

Épp ezért, eleinte „csak” apró változtatásokkal próbálkozzunk!

Ha ezeket a kezdeti „lépéseket” sikerül megtennünk, akkor olyan sikerélményekhez juttatjuk magunkat, amelyek erőt adnak majd a további, önfegyelmet, fokozott odafigyelést, néha lemondást, erőpróbát igénylő, de remélhetőleg új örömforrást jelentő „lépéseinkhez” is.

Ne feszítsük tehát szét – egyik napról a másikra – addigi életünk „kereteit”, ne borítsuk fel fenekestől addigi szokásrendünket, inkább a lassú lépések taktikájával, az addigi szokásaink korlátainak fokozatos „kitolásával” kezdjünk bele a saját egészség-projektünkbe!

Amennyiben ugyanis túl radikális és túl gyors változtatásokat erőltetünk magunkra, úgy – garantáltan – konfliktusba kerülünk saját magunkkal. A kudarc visszavethet, elkedvetleníthet bennünket, vagyis elhatározásunk sikeres „kimenetelét” veszélyeztetheti.

Erőforrások

Bármilyen egészségmegőrző program megvalósításában segíthet, ha tudatosítjuk magunkban, hogy miért vagy kiért is akarjuk megőrizni testi-lelki épségünket, erőnlétünket.

Sok esetben nem elég elhatározni, hogy odafigyelünk az egészségünkre. Ez, önmagában még kevés ahhoz, hogy nap mint nap úrrá legyünk testünket, életünket károsító szokásainkon.

Némi belső önvizsgálattal meg kell találnunk azokat a motiváló erőket (pl. a szeretteink iránt érzett felelősség, az életminőségünk megőrzése, hivatásbéli cél, saját jövőnk, kiszolgáltatottságunk iránti félsz stb.), amelyek miatt fontos, hogy minél tovább egészségesek maradjunk.

Ennek (ezeknek) az ösztönző(k)nek a megtalálása azért is fontos, mert abban segíthet(nek), hogy – a nehézségek, „elakadások” ellenére is – végigmenjünk a magunk számára kijelölt „úton”.

E(zek) nélkül a külső ok(ok), tényezők nélkül könnyebben feladjuk, vagyis hajlamosak válunk arra, hogy kisebb-nagyobb kompromisszumokat kössünk önmagunkkal.

Ezért is fontos, hogy az egészségmegőrző programunk biztos alapra – a fizikai-szellemi-mentális „működőképességünk” fenntartására és a szeretteink iránt érzett felelősségérzetre, életcéljaink megvalósításának eltökélt szándékára – épüljön. Ezek segíthetnek abban, hogy képesek legyünk leküzdeni az előttünk álló akadályokat.

Amikor a változtatást nem lehet elodázni!

Előfordulhat, hogy a változtatás ütemét – lassúságát vagy gyorsaságát – már nem az egészségmegőrzés szándéka, hanem valamilyen, az egészségünket veszélyeztető tényező, például bizonyos kockázati elemek (ilyen lehet a magas vérnyomás, a magas vércukorérték stb.), esetleg egyes testi vagy lelki tünetek megjelenése, vagy valamely betegség előrehaladott stádiuma kényszeríti ki, sőt az irányát is meghatározza.

Ha valakinek például kimutatott érelmeszesedése van, az életmódváltozásnak sokkal drasztikusabbnak és gyorsabb léptékűnek kell lennie, mint ha „csak”a családi előzmények alapján merül fel az érrendszeri problémák megjelenésének a veszélye.

Tudta-e Ön, hogy…?

Egy 2007-es, a hazai felnőtt lakosság egészségtudatosságáról szóló közvéleménykutatás (MASMI Hungary Piackutató Intézet) szerint a magyar férfiak és a 30 év alatti, fiatal felnőttek ritkábban járnak el szűrővizsgálatokra, mint a nők, illetve az idősebb korosztályhoz tartozók.

A válaszadók közül mindössze 5 százalék nevezte saját életmódját, táplálkozását egészség-centrikusnak. Ők azok, akik körültekintéssel választják meg táplálékaikat, rendszeresen végeznek valamilyen sporttevékenységet, nem dohányoznak, és nem fogyasztanak alkoholt.

A felmérés tanúsága szerint a nők és az iskolázottabbak, valamint a nyugdíjas korosztályhoz tartozók csoportja, összesen a megkérdezettek csak 28 százaléka gondolkodik úgy az egészségről, mint megőrzendő értékről.

A magyar felnőttek többsége (62 százaléka) csak egy bizonyos mértékig figyel az egészségmegőrzés hétköznapi lehetőségeire. Sportolnak, illetve mozognak, alkalmanként gondolnak arra, hogy elég zöldséget és gyümölcsöt fogyasszanak. Nem utasítják ugyan el az egészségmegőrzés modern módszereit (szűrések, egészségtudatos étkezés stb.), ám ezek nem épülnek be a hétköznapi cselekvéseikbe.