A tai-chi szerepe napjainkban

A tai-chi-t „Kínai árny-box”-ként is említik. Mivel rendkívül hatékony módja a stressz levezetésének és alacsony intenzitása miatt szinte kortól és nemtől függetlenül gyakorolható és élvezhető, ezért a mai modern kor egyik legnépszerűbb mozgásformájává vált és elterjedt szerte a világon. A tai-chi a yin-yang filozófiai rendszeren alapul. Lényege, hogy az ellentétes energiák egysége, mint egymás kiegészítői harmóniát alkotnak a természetben. A tai-chi mozdulatelemeinek segítségével az ellentétes erők harmóniája önmagunkban is elérhető. A „chi”, vagyis az energiaáramlás elakadása betegségek kialakulásához vezet a tradicionális kínai orvoslás felfogása szerint. A tai-chi mozdulatain és mentális gyakorlatain (meditáción) keresztül a chi áramlása folyamatossá tehető és fokozható, így számos betegség kialakulása megelőzhető, ill. kezelhető.

Csakúgy, mint a jóga, a tai-chi sem tekinthető pusztán testgyakorlásnak. Sokkal több annál, amelyhez komplex szemléletmód, életstílus (egészséges táplálkozás, gyógynövények alkalmazása, meditáció, stb.) is tartozik.

A tai-chi kialakulása Zhang San-feng (1391-1459), a taoista Wu Tang kolostor szerzetesének nevéhez köthető, aki a mende-monda szerint egyszer egy kígyó daruval történő csatájának szemtanúja volt. Ámulattal nézte a kígyó kimért, szinte mozdulatlan közeledését, majd hirtelen támadását. Akkor fogalmazódott meg benne a kígyó „technikáját” modellező harcművészet kialakításának gondolata. A mozdulatsor alkalmazása során az erő, flexibilitás, egyensúly és robbanékonyság, valamint a mentális felkészülés egyforma súllyal esett latba.

A tai-chi modernizálódása és a nyugati társadalmakban történő megjelenése az 1930-as évekhez köthető. Számos módosuláson ment keresztül, végül egy alacsony intenzitású, nyugalmat teremtő mozgásformává alakult, amely azonban nem vesztette el teljesen önvédelemben betöltött szerepét sem. Napjainkban annyiféleképp gyakorolható, ahány oktató létezik. Harcművészetként csakúgy, mint relaxációs, meditációs-, egyensúly- vagy légző-gyakorlatként. Az eltérő irányzatok végeredménye azonban megegyezik: fokozza a szervezet ellenálló-képességét, védi az egészséget, csökkenti a betegségek kialakulásának esélyét.

Forrás: 123rf.com

A tai-chi eredetileg 13 alap pozíciót tartalmazott, amely azonban az évezredek alatt számos átalakuláson ment keresztül. A pozíciók tiszta, precíz kivitelezésében rejlik a tai-chi kulcsa. Minden mozdulatot egyenes törzzsel és felemelt fejjel kiviteleznek. Az iskolák egy-egy sajátos stílusirányzatot kialakító, ókori nagymester nevét viselik. Megkülönböztethető Chen, Hao, Hu lei, Sun, Wu, Yang, Zhao bao stílus. A tai-chi edzés előtt minden esetben célszerű bemelegíteni az izmokat, szalagokat, ízületeket, valamint mentálisan felkészülni, ráhangolódni a mozdulatokra.

A tai chi immunrendszer-erősítő és hangulatjavító, stabilizáló hatásokkal is jellemezhető. Egy Kaliforniában, idősek körében végzett hat hónapig tartó vizsgálat eredményei szerint a rendszeres tai-chi lényegesen ellenállóbbá tette az idős populációt az övsömör és influenza vírusokkal szemben (2003). A depresszió-hajlamot csökkentő hatást egy oregoni vizsgálat eredményei bizonyították.

Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mely betegségek kiegészítő terápiájában nyújthat segítséget a rendszeres tai-chi gyakorlás. Nos, a betegségek skálája igen szerteágazó:

• Reumatiod arthritis (reumás ízületi gyulladás): a lassú, sepregető mozdulatok hatására nő az ízületi mozgásterjedelem, emellett csökken az izomzat merevsége, nő az ízületek, inak rugalmassága.
• Fibromyalgia (izomfájdalommal, fáradtsággal járó, ismeretlen eredetű betegség): egy 2003-ban publikált Georgiában készített vizsgálat eredményei bebizonyították, hogy tai-chi hatására lényegesen javul a fibromyalgiás betegek életminősége, amely a panaszok enyhülésének következménye.
• Artrózis (többnyire idős korban jelentkező ízületi csontdeformitás): egy koreai vizsgálat eredményei szerint artrózisban szenvedő nők körében 12 hét rendszeres tai-chi gyakorlás hatására lényegesen nőtt a hasizomzat ereje és javult az egyensúlyérzék.
• Magas-vérnyomás: egy 1999-ben publikált, John Hopkins Egyetemen végzett vizsgálat eredményei szerint 3 hónapon át, hetente 4x30 perc, alacsony intenzitású, rendszeres tai-chi program hatására jelentős csökkenés következik be a sziszitolés vérnyomásban, a hatvan év feletti betegek körében.
• Daganatos betegségek: az életminőség javításában, a gyógyszerek mellékhatásainak enyhítésében játszik szerepet.
• Csontritkulás: Az elesések számát, ill. rizikóját lehet csökkenteni a rendszeres tai-chi gyakorlással nem véletlenül, hiszen nem csak az izomerőt, ízületi rugalmasságot fokozza, hanem az mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzékelést is kedvezően befolyásolja.

A tai-chi gyakorlás Kínában (tereken, parkokban) és az Amerikai Egyesült Államokban, különösen a nyugdíjasok körében a mindennapok részévé vált. Népszerűsége Európában és hazánkban is növekvő tendenciát mutat.

Irodalom:

Longe, J. E. (szerk.): Gale encyclopedia of alternative medicine. Vol. 42nd ed. US,2005.

American Geriatric Society: Summary of the Updated American Geriatrics Society/British,2011.

Geriatrics Society Clinical Practice Guideline for Prevention of Falls in Older Persons, JAGS, 59:148–157.