Napjainkban már nem csupán az élsportolók, hanem egyre több szabadidő-sportoló szánja rá magát aktuális teljesítményének felmérése a javulás érdekében. Különösen abban az esetben, ha egy jól meghatározott cél érdekében tréningezik. Versenyre készül, embert próbáló táv megtételére készül (pl. Balaton átúszás, félmaraton, maraton) vagy fogyókúrás programjának utolsó állomásához ér stb.
Az országban számos – jóllehet nem túl sok – olyan sport-élettani labor áll rendelkezésre, ahol terheléses vizsgálat elvégzését biztosítják. Leggyakrabban az aerob állóképesség, relatív aerob kapacitás és az anaerob küszöb mérését végzik el, de természetesen fontos információt kapnak az egyes szervek működésének állapotáról, alkalmazkodásáról és a testösszetételről is.
A terheléses vizsgálatot általában futószalagon vagy kerékpár-ergométeren, ritkábban evezőpadon végzik el. Mindhárom lényege gyakorlatilag ugyanaz, a választás az egyén sportágától, edzettségi szintjétől, egészségi állapotától (pl. elhízás mértéke, kísérőbetergségek) függ. Lássuk, mi jellemző a futószalagos terheléses tesztre!
A futószalag elindítása előtt a nyugalmi értékek meghatározására kerül sor: vérnyomás, pulzusszám, tejsav szint, légzésfunkció (vitálkapacitás, forszírozott kilégzési térfogat, maximális ventillácós térfogat, oxigénfelvétel, respirációs quotiens), reakcióidő (egy fekete doboz közepén, random módon felvillanó fényt kell jelezni egy kapcsoló lenyomásának segítségével, miközben mérik a fényfelvillanás és a kapcsoló megnyomása között eltelt időt).
A nyugalmi értékek meghatározása után a sportoló futáshoz készülődik, miközben egy maszk segítségével folyamatosan regisztrálják a légzési paraméterek változásait, valamint 2 percenként pulzus- és tejsavszintmérésre is sor kerül. Ez utóbbit fülcimpából vett egy csepp vérből határozzák meg. Legtöbbször a futás teljes időtartama alatt reakcióidő mérésre is sor kerül (a futó kezében ott van a fényfelvillanást jelző kapcsoló).
Legtöbb esetben a vita maxima terhelést végzik el, amelynek célja, hogy a sportoló eljusson teljesítőképességének maximumáig. A másik terhelési protokollt steady state-nek nevezik, amelynek célja az anaerob küszöb megállapítása. Sokszor a kétféle terhelést egyszerre valósítják meg. Mindkettő esetében terhelési lépcsőket határoznak meg: két vagy három percenként növelik a futószalag sebességét, vagy emelik a meredekséget. Az egyes terhelési lépcsők alatt beáll az ú.n. állandósult állapot, vagyis a pulzusszám, légzési paraméterek állandóvá válnak. A vita maxima terhelés addig tart, amíg az egyén el nem jut a maximális kifáradásig. Ekkor a futószalag korlátján lévő piros gombot lenyomva azonnal megáll a szalag, a terhelésnek vége.
A terheléses vizsgálatokhoz hozzátartozik a terhelés után mért paraméterek monitorozása is. Az 1, 3, 5, 10 perc után megismétlik a pulzus- és tejsavszint mérést és a vérnyomást is monitorozzák. Az edzettség egyik fontos fokmérője a terhelés után mért értékekben rejlik: annál edzettebb valaki, minél gyorsabban helyreállnak az értékek a terhelés előtti nyugalmi szintekre.
Erről is érdemes szót ejteni, mivel napjainkban a szabadidő-sportolás egyik fő kihívása az ideális testtömeg, ill. testösszetétel kialakítása. Nem csak a testtömeg és testtömeg-index nyújt fontos információt, hanem a test zsírtartalmának ismerete is. Természetesen a testünkben lévő zsír arányát csak becsülni lehet, pontos értéket a napjainkban alkalmazott módszerekkel nem kapunk. Azonban fontos információt szolgáltat. Nők esetében az optimális testzsírarány 15-30%, férfiaknál 0-20%közötti. A legmodernebb mérőműszerek az izomtömeg nagyságát és a test víztömegét is monitorozzák jobb és bal testfélen, amelyből következtethetünk a folyadék-ellátottság mértékére és a két testfél izomereje közötti különbségre is.
Irodalom:
MalomsokiJenő: A fizikaiterhelésselegybekötött gázanyagcsere és vizsgálómódszerei, 1963. 3.sz. 149-156, 30, 1963.
MalomsokiJenő: Gyakorlati spiroergometria. Medicina, Budapest, 1979.