Extrémsportok
Az extrém sportok valamely jellemzője nem mindennapi. A körülmények, az elért sebesség, a mozgássor jellege teremthet extrém helyzeteket. Egyáltalán nem veszélytelenek, hatásukra hatalmas stresszhormonszint-felszabadulás jön létre. Éppen ezért viszonylag szűk a rendszeres művelőinek tábora.
Kiknek való?
Az emberek egy része azonban szereti a kihívásokat és kíváncsi saját teljesítőképességének határaira. Az extrém sportok nagy része nem a fizikai erő, kitartás, állóképesség, hajlékonyság szempontjából rí ki a többi mozgásforma közül, hanem a lelki és mentális teherbírás révén. Ugyanis sokszor igen nagy bátorság – már-már vakmerőség – elszántság, lelki teherbíró-képesség, érzelmi szilárdság és rendkívüli mentális felkészültség szükségeltetik a mozdulatok kivitelezéséhez, az ultrahosszú táv megtételéhez, a meglehetősen mostoha körülmények elviseléséhez.
Levetni magunkat egy meredek szikláról, 200 km/h–val leszáguldani egy 60 fokos hófödte lejtőről, lekajakozni egy vízesésen, több kilométert gyalogolni hófödte tájon, hótalpakon, ultramaratoni távot futni sivatagban, 100 méter mélyre merülni szabadtüdővel: kinek van ehhez bátorsága? Nem sok embernek. Azonban az utóbbi években megnövekedett az extrémsportok iránti igény, amelyet a bel- és külföldi turizmusipar is felismert. Sokan nem csak az aktív, hanem passzív kikapcsolódásként is extrém körülményeket keresnek. Jégkunyhóban vagy börtönben alszanak, fa tetején étkeznek, s még sorolhatnánk.
Mi kell hozzá?
Azt gondolhatnánk, hogy az extrém sportokra nem nagyon lehet rákészülni. Nos, ez nem teljesen igaz, hiszen a legtöbb ide tartozó sportágnak létezik szelíd változata is. Például a gyorssízésnek, vadsízésnek a lesiklás. A gyorssízés a sebességben, a vadsízés a kiszámíthatatlan körülményekben tér el a megszokottól. Az extrém sportolónak briliáns technikai tudással, hatalmas tapasztalattal kell rendelkeznie az adott sportágban, hiszen egyetlen mozdulat is végzetes lehet. Az alap állóképesség és megfelelő izomerő, rugalmasság fokozza a fáradással szembeni ellenállást testi, lelki és mentális szinten egyaránt.
Természetesen a sivatagi ultramaratoni futás megtételéhez nem csak mentális felkészültség kell, hanem kiváló aerob kapacitás is. Ezért erre a megmérettetésre sokan évekig, évtizedekig készülnek. Az embert próbáló sport rendkívüli kitartással, tudatos edzésekkel és nem utolsó sorban maradéktalan regenerációval érhető csak el. Talán ez az oka, hogy az idősebb, tapasztaltabb sportolók sikeresebbek.
Forrás: 123rf.com
Legyen szó bungee jumpingról, vadvízi evezésről, vadsízésről, hójárásról, az extrém feltételek extrém energiaigényt támasztanak a sportolóval szemben. Ennek oka a többszörösére emelkedett adrenalin (stresszhormon) szintben keresendő. Akut stresszhatás alatt nem érzünk éhséget, hanem vészreakció alakul ki szervezetünkben (pupillaszűkület, szívritmus gyorsulás, megváltozott nyáltermelés, a végbél záróizomzatának összehúzódása stb.). A stresszhatás rendkívül nagy energiákat mozgósít, sokszor 1200 kilokalóriát is felemészthet szervezetünk óránként. Az adrenalin hormonnak ugyanis kettős anyagcsere hatását lehet megkülönböztetni, amely a zsírok és a fehérjék lebontásával írható le. Mindemellett a folyadékhiány is jelentős. Vagyis nem csak a zsírszövettől, hanem az értékes izomtömegtől is megszabadít az extrém helyzet. Fontos tehát a megfelelő fehérje- és szénhidrátpótlás, valamint a szervezet egészének regenerációja a megmérettetés után.
Az életkor előrehaladtával nem csak az izomerő, aerob állóképesség hanyatlik, hanem a mozgáskoordináció, a koncentrálóképesség is, valamint a reakcióidő is megnyúlik. Mindezek a kedvezőtlen változások jelentős sérülésveszélyt hordoznak, amelyek – különösen az extrém sportokban – végzetes kimenetellel is járhatnak. Ezért az extrém sportok gyakorlását idősebb korban (különösen 40 év felett) nem érdemes erőltetni.
Irodalom:
Nagy, Gy.: Mérési és számítási módszerek a sportban, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest,1992.
Berta, M., Boros, Sz., Farkas, J., Tóth, J.: Kézikönyv nemcsak testépítőknek, Totem Kiadó, Budapest,2001.