A vastag- és végbélrák kezelésében alkalmazott legfontosabb kezelési lehetőségek a következők:
Attól függően, hogy a betegség felfedezéskor milyen stádiumban van, a fentiek közül egy vagy több kezelési stratégia alkalmazható.
A vastag- és végbéldaganatok eltávolításakor a műtét típusa a daganat elhelyezkedésétől függ. Korai stádiumú daganat esetén a műtét a kezelés legfontosabb része.
A daganat, illetve a környező nyirokcsomók eltávolítását jelentő műtétet colectomiának nevezzük. Általában - egyrészt anatómiai okok, illetve a daganat biztonságos kivétele érdekében - a vastagbél teljes jobb, illetve bal oldali részének eltávolítására van szükség. A szigmabél daganatainak műtéti eltávolítását sigmaresectiónak nevezzük.
Végbéldaganatok esetében, nagyon korai stádium esetében - ez igen ritkán fordul elő - lehetőség van a daganat végbélnyíláson keresztüli, helyi kimetszésére (= lokális excisio). Ilyenkor csupán a daganat és valamennyi ép szövet kerül eltávolításra. A magasabban elhelyezkedő végbéldaganatok a záróizom meghagyásával eltávolíthatók (= rectumrescectio). Ha a daganat a végbélnyíláshoz közel helyezkedik el, a daganat eltávolítása során a végbél záróizmát is eltávolítják. Ilyenkor a műtét során a hasfalon egy mesterséges nyílást (= stomát) képeznek. Ez a nyílás ilyen esetben véglegesen megmarad, a széklet a továbbiakban ezen át tud távozni. Átmenetileg egyéb esetekben is szükség lehet - a műtéti terület védelmében - stoma készítésére. Szűkületet okozó vastagbélrák esetében ugyanis a szűkület feletti szakasz kitágulhat, ami kockázatossá teheti a belek kimetszés utáni egyesítését. Ha a belső varratok meggyógyultak, a bél tágulata megszűnt, a stomát megszüntethetik. Az operáló sebész gyakorlatától függően a fenti műtétek közül több a hagyományos nyitott műtét helyett „kulcslyuk” (= laparoszkópos) technikával is végezhető. Ilyenkor a műtéti hegek kisebbek, a műtétet követő gyógyulás gyorsabb, a fájdalom kisebb.
Vastag- és végbéldaganatok esetében a műtéti technika, az alaposság, az operáló sebész tapasztalata a túlélést jelentősen befolyásolja. Ilyen műtétet emiatt csak nagy gyakorlatú sebésszel, évente sok hasonló műtétet végző onkológiai sebészeti centrumban végeztessünk.
Külön kell szólnunk az áttétek sebészetéről. Tüdő-, illetve májáttét esetén lehetőség van egyes esetekben ezek műtéti eltávolítására. Májáttétek esetén emellett egyéb terápiás lehetőségek (pl. radiofrakvenciás ablatio, kemoembolizáció) is rendelkezsére.
Kemoterápiás kezelésre a korai és előrehaladott stádiumú (áttétes) vastag- és végbélrák esetében egyaránt szükség lehet. A kemoterápia típusa a daganatos betegség stádiuma, illetve a kezelés célja szempontjából a következő lehet:
Vastag- és végbéldaganatok esetében a kemoterápiás kezelés alapvető gyógyszere az 5-fluorouracil (= 5-FU). Ez a gyógyszer az örökítőanyagba (DNS-be) beépülve gátolja a daganatos sejtek osztódását. Mellékhatásai csekélyek, enyhe hányingert, néha hányást, egyes betegeknél hasmenést okozhat, de hajhullással, vérképzőszervi eltérésekkel ennél a kezelésnél nem vagy csak nagyon ritkán kell számolnunk. A hányinger és a hányás megelőzhető, ha a beteg a kórházban felírt hányáscsillapító gyógyszert (ondansetron) a kezelés napján az előírt dózisban előre, még mielőtt a hányinger kialakulna, beveszi.
Az 5-FU kezelést a beteg hosszan, egy 48 órás folyamatos infúzió formájában kapja. Egyes onkológiai centrumokban ez nem igényel kórházi tartózkodást, a kezelést a beteg infúziós pumpában hazaviheti. Az 5-FU infúzió előtt a beteg a hatékonyság növelésére egy rövidebb, kb. két órás infúzióban ún. leucovorint (= folinsavat) kap. A folinsav vitaminkészítmény, az 5-FU daganatsejtbe való bejutását segíti elő. A kemoterápiát kéthetente kell ismételni. Nem áttétes betegek fél évig kapnak ún. adjuváns kezelést (lásd feljebb), Áttétes betegek esetében a kemoterápia pontos időtartama az adott beteg esetében az eredményességtől függően más és más lehet.
Az 5-FU mellett a kezelést mindig más szerekkel is kiegészítik, a betegség stádiumától függően. Ezek a szerek lehetnek: irinothecan, oxaliplatin, illetve a különböző biológiai terápiák.
Az irinothecan kezelés leggyakoribb mellékhatása a kezelést követő 5. napon jelentkező vizes hasmenés. Amennyiben ez jelentkezne, 2 óránként egy tabletta lopedium bevételével a hasmenés megszűnéséig a mellékhatás megszüntethető. Ügyeljünk emellett a bő folyadékfogyasztásra.
Az oxaliplatin kezelés leggyakoribb mellékhatása az ún. perifériás neuropathia (= a kezeket és a lábakat érintő idegbántalom). Ennek fő tünete a főleg hidegre jelentkező ujjzsibbadás. Egyes onkológiai centrumokban ezt a kezelés előtt adott kalcium- és magnéziumtartalmú infúzió adásával próbálják mérsékelni. Otthon kalcium- és magnéziumtartalmú pezsgőtablettát, illetve B1-vitamint szedhetünk a mellékhatás megelőzésére/csökkentésére.
Az elmúlt évtizedben egyre szélesebb körben elterjedt ún. célzott terápiák (célzott, mert a daganat valamilyen speciális tulajdonsága ellen irányul) közül vastag- és végbéldaganatok esetében jelenleg három szert alkalmazunk: bevacizumab, cetuximab és panitumumab. Klinikai vizsgálatok keretében emellett évről-évre újabb és újabb biológiai terápiás szerek elérhetők.
A bevacizumab ún. érújdonképződést gátló gyógyszer. Áttétes betegeknek adjuk az áttétek érhálózatának kialakulását csökkenti, a már kialakult ereket „rendszerezi”, így az áttétek méretét csökkenti, néha teljesen elpusztítja azokat. Legfontosabb mellékhatásai a vérnyomásemelkedés, az orrvérzés. Ismert emellett hosszú távon kialakuló vesekárosító hatása is. A sebgyógyulást lehetetlenné teszi, emiatt a kezelés előtti, illetve a befejezést követő négy hétben a beteg semmilyen műtéti beavatkozáson nem eshet át. A kezelés alatt és és a kezelések között fontos a vérnyomás rendszeres ellenőrzése. Ha magasabb vérnyomásértékeket, reggeli orrvérzést vagy bármilyen egyéb vérzést észlelünk, a kezelőorvost feltétlenül tájékoztatnunk kell!
A cetuximab a daganatsejtek felszínén levő hám eredetű növekedései faktor ellenes antitest. Fő mellékhatása a testszerte jlentkező acneszerű kiütés. Ugyan ez a mellékhatás a betegek életminőségét jelentősen befolyásolja, de ugyanakkor minél kiterjedtebb megjelenése a kezelés sikerességének mutatója is egyben. Helyileg alkalmazott antibiotikumos krémekkel, kenőcsökkel a kiütés csökkenthető.
A panitumumab a cetuximabhoz hasonló hám eredetű növekedési faktor ellenes antitest, de emellett más, a daganatnövekedésért felelős fehérjék (ún, tirozinkinázok) ellen is hat. A kezelés legfontosabb mellékhatása a bőrkiütés. Emellett gyengeség, fáradékonyság, ritka esetekben allergiás reakció is előfordulhat.
A cetuximab és a panitumumab kezelés nem alkalmazható minden esetben. Annak eldöntésére, hogy a kezelés hatásos lehet-e, az orvos egy speciális genetikai vizgálatot (ún. K-ras mutáció meghatározást) kér a beteg szövettani mintájából. Ha ez a gén a normálistól eltérő (azaz mutáns, ez tíz vastag- vagy végbélrákban szenvedő betegből négynél fordul elő), a kezelés hatástalan lesz, tehát értelmetlen adni.
A sugárterápia a végbéldaganatok esetében kiemelkedő fontosságú. Megkülönböztetünk műtét előtti, műtét utáni, illetve ún. palliatív sugárkezelést. A műtét ekőtti sugárkezelés célja a daganattömeg megkisebbítése. Így a műtét technikailag sok esetben könnyebbé válik, a daganat teljes eltávolítása egyszerűbben megvalósítható. A műtét utáni sugárkezelés célja a műtét során „bent maradt”, szabad szemmel nem látható daganatsejtek elpusztítása. Ez a későbbi kiújulás megelőzése miatt fontos. Amikor a daganat már nagyon előrehaladtott, eltávolítása technikailag ne kivitelezhető, a palliatív sugárterápia célja a daganat méretének csökkentése, ezzel a beteg panaszainak mérséklése, életminőségének javítása.
Irodalom:
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a colorectalis daganatok ellátásáról.