A szenvedélybetegség és a környezet

A vélemények nagymértékben megoszlanak annak tekintetében, hogy mennyire közelíthetők meg terápiásan a szenvedélybetegek. Egyes elméletek a droghasználatban a menekülést ("nem bírom ezt a világot"), míg mások az elveszített önkontroll visszavételét látják ("én irányíthatom a hangulatomat"). Abban talán van egyezés, hogy a drogválasztás összefügg a személyiség érzelmi hiányaival, vagyis olyasmit pótol, amire az egyénnek szüksége van.

Játszmaelmélet

Nemcsak a szenvedélybeteg tartja fenn problémáját, hanem a környezetében élő emberek/családtagok is. Eric Berne dolgozta ki azt az elméletet, amely igen szemléletesen és jól írja le a függőség (elsősorban az alkohol kapcsán) közösségi/társadalmi felépítését és működését. Elméletének alapját az a gondolat képezi, hogy az emberi kommunikáció több szinten és formában zajlanak. Viselkedésünkben gyakran mögöttes célok húzódnak meg, amelyek sokszor nem tudatosak. Amikor rejtett tartalmak cserélnek gazdát és ezek célja/kimenetele tisztán látható, illetve sokszor ismétlődik, akkor beszélünk játszmákról.

Ezt egy hétköznapi példával szemléltetem. Mindenki számára ismerős lehet az a szituáció, amikor a pár egyik fele megfeledkezik kedvese születésnapjáról, nincs ideje ajándékot venni. A másik fél megsértődik, míg a feledékeny először próbál érvelni, majd bűnbánatot mutat, nyolcszoros értékű pótajándékot vásárol, majd nagy nehezen elnyeri párja megbocsátását, és az élet mehet tovább, a következő neves nap elfelejtéséig. Ez egy igen egyszerű és ártalmatlan játszma. Mindketten ismerik a lépéseket és a kimenetelt, mégis végigcsinálják, mert jutalomértékű a folyamat mindkét fél számára (ez a tudattalan motivációja az egész játszmának). A megsértett fél szebb és jobb ajándékot kap, valamint azt az érzést, hogy mégis fontos a másiknak, míg a bűnbánó megkapja a lehetőséget, hogy kiszámítható lépések sorozatával enyhítsen lelke nyomásán, a kibéküléssel a kapcsolat megerősödik.

Forrás: 123rf.com

Vannak azonban olyan játszmák, amelyek az egész életet átszövik, ilyen az alkoholista játszma.

Az alkoholista játszma

Az alkoholizmus Berne véleménye szerint olyan jelenség, amelyet egy közösség működtet, és ennek csupán egyik tagja az alkoholista. Szerepet kap még az "üldöző". Ő egy olyan személy, aki lehet, hogy csak a fantáziában létezik (pl. büntető istenkép, de lehet valós személy is, aki szerepet játszik abban, hogy az alkoholista függőségbe sodródik). Például az a személy, aki számon kér rajta feladatokat, felelősséget stb. A "megmentő" egy másik szereplő, aki minden körülmények között segíteni igyekszik az alkoholistának. Például orvos, tanár, pszichológus, pap. A "balek" az, aki támogat és indirekt módon segít az alkoholistának, például hitelt ad neki, ezzel segítve fenntartani a játszmát. Például pénzt ad vagy morális támogatást. Szereplő még az "agitátor", aki kérés nélkül "segít". "...Gyere, igyál meg velem valamit. Meghívlak...". Az utolsó szereplő a körben az "összekötő". Ő biztosítja a kapcsolatot alkoholista és alkohol között. Ez bárki lehet, a csapostól a közérti eladóig. Személye nem állandó. A szereplők kommunikációjának körforgása akadályozza meg, hogy az alkoholista kilépjen a folyamatból. Bármelyik szereplő visszaránthatja helyére. A szerepek persze időnként változnak. Egy ember lehet időről időre összekötő, vagy balek és agitátor. De lehet ugyanaz a személy megmentő és üldöző is egyszerre.

Egy példa az alkoholista játszma működésére

Ismétlődő játszma lehet például, ha az alkoholista frusztrálódik otthonában házsártos felesége (üldöző) nyomásától, és elmegy otthonról. Nem visz magával pénzt, de felejteni szeretne. Szerencséjére fordulhat édesanyjához (balek), aki biztosítja fiát igazáról, ad neki pénzt is bármely mondvacsinált indokra. A férfi lemegy a kocsmába, ahol a pultos (összekötő) tele tölti a poharát, amíg van pénze. Az italozásba esetleg becsatlakozik egy jóbarát (agitátor), aki nem hagyja, hogy a férfi abbahagyja a fogyasztást (neki is kell a társaság). Aznap részegen esik be otthon az ágyába, ahol felesége rosszul érzi magát és megmentővé válva segíti gyámoltalan párját. Majd elmegy orvosához, akinek elpanaszolja visszaesését, aki magára veszi a terhet és újabb terápiát javasol. És a kör folytatódik.

Mi ebből a nyereség a játszma részvevői számára?

Berne szerint csak a játszma megszakításával és nyílttá tételével lehet valós segítséget nyújtani. Az elmélet azért jelentős, mert ráirányítja a figyelmet arra a fontos szempontra, hogy a szerfüggőség sohasem gyógyítható a környezet és család bevonása nélkül. A játszma minden egyes tagjának tudatosítania kell a saját szerepét és a bosszúságok mögötti tudattalan nyereségét a folyamatban (a megmentő megélheti saját fontosságát, a balek pedig, hogy a másiknak szüksége van rá stb.). Az alkoholisták esetén a játszma célja lehet a saját áldozati szerepük megerősítése, a felelősség elkerülése, illetve az önkényeztetés a lehető legkevesebb energia/énerő befektetésével.

Amit fontos tudni!

• A drogok káros jellegéről nem lehet, sőt egyenesen tilos vitát nyitni egy szenvedélybeteggel!
• A betegnek motiváltnak kell lenni a változásra!
• A teljes absztinencia lehetőségét biztosítani kell a számára, de sok esetben az absztinencia elérésének a hiányában is léteznek olyan ellátási formák, amik segítséget jelentenek a szenvedélybeteg és környezete számára!
• A szenvedélybetegség megoldásának egyik legfontosabb kulcsa a betegségrendszer feltérképezése és lezárása lehet.
• A szenvedélybetegség gyógyítható állapot, számos gyógyszeres és pszichoterápiás eljárás áll rendelkezésre!
• Fontos tudni, hogy egy alkoholista sohasem juthat el oda, hogy megigyon CSAK egy sört, mert a visszaesés szinte garantált. Ennek oka, hogy minden függő embernek nehézségei akadnak az önkontrollal és bármely csábítás áttörheti és megszűntetheti a nehezen felépített önvédelmet.
• Ezért van nagy jelentőségük az önsegítő csoportoknak, mint például az anonim alkoholistáknak, ahol szoros közösségben emlékeztetik egymást erre a tényre és erőt merítenek egymás sikeréből, illetve éberen tartják önvédelmüket mások kudarcaiból okulva.

Zárszó

A szenvedélybetegségek megoldása egyéni, családi és társadalmi kérdés egyszerre, amit az nehezít, hogy a betegcsoport stigmatizált és nem szívesen nyújtanak számukra segítséget az alacsony sikerráta és a függőség kialakulás körül kialakult hiedelmek miatt ("magára hozta a bajt, másszon is ki belőle"). Ennek dacára neves intézetek és komoly szakemberek foglalkoznak ezzel a betegségkörrel és az igazságszolgáltatás lassan görgő kerekei is figyelembe veszik a büntetés mellett a segítés lehetőségeit. Ezek mind azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy a problémakör kikerül a szőnyeg alól és így a teljes lecsúszás vagy kitaszítottság helyett megnyílik az út a gyógyulás irányába.

Irodalom:

Berne, Eric: Emberi játszmák, Háttér kiadó, Budapest, 1984.

Füredi János (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve, Medicina Kiadó, Budapest, 1998.

Gabbard, G.: A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve, Lélekben Otthon Kiadó, Budapest,. 2008.

Németh Attila: Pszichiátria - másképp, Medicina Kiadó, Budapest,2006.

Pilling János (szerk.): Orvosi kommunikáció, Medicina Kiadó, Budapest,2008.

Szőnyi G., Füredi J. (szerk.): A pszichoterápia tankönyve, Medicina Kiadó, Budapest,2000.

Tringer László: A pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005.

BNO-10 Zsebkönyv, Animula Kiadó, Budapest, 2004.

Nemzeti drog fókuszpont - éves jelentés, 2008. http://www.drogfokuszpont.hu