Szenvedélybetegségeket okozó szerek leírása

Egyes ismételt tevékenységeket szokásnak nevezünk, ami attól válik azzá, hogy pozitívnak (jutalmazónak) találjuk. Ami pedig jutalmazó, arra vágyunk és próbáljuk minél gyakrabban megkapni, ezért hajlamosak vagyunk az ismétlésre. Ez egyszerű tanulási folyamat. Szenvedéllyé akkor válik egy szokás, ha folyamatos és erős vágy jelenik meg egy tevékenység elvégzésére, minden mással szemben előnyt élvez és kontrollálása nehéz vagy sikertelen (a káros következmények tudatában is). A szaknyelv megkülönböztet kémiai és viselkedéses szenvedélybetegséget (utóbbi kategóriába tartozik például a szerencsejáték). Az adott tevékenység, vagy szerhasználat mértéke idővel növekszik és csak nagyobb mennyiség/intenzitás képes a korábbi élményszintet kiváltani. Ezt nevezzük toleranciának.

Amikor szenvedélybetegségről, szerfüggőségről beszélünk, gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a legveszélyesebb drogok közé sorolható a nikotin (dohányzás) is , amely ugyancsak függőséget (addikciót) okozó szer, és veszélye abból fakad, hogy kulturális gyökere van, társadalmilag elfogadott. Tekintsük át azokat a függőséget okozó szereket, amelyek a köztudatban élnek, de működési módjuk talán kevésbé ismert!

Alkohol

Hazánkban a minősített alkoholbetegek száma több mint félmillió személy. További félmillió ember sorolható a "nagyivók" kategóriájába, és alig 10% a teljesen absztinensek aránya. A veszélyes mennyiség megállapításához bevezették az egység fogalmát (egy egység ≈ 10ml alkohol ≈ egy pohár sör ≈ 1dl bor ≈ 3cl tömény ital). Ennek tükrében a biztonságos ivás határa férfiak esetében 21 egység/hét, nőknél 14 egység/hét. Fontos kiemelni, hogy ez az érték csak akkor érvényes, ha a napok közt alkoholmentes időszak is előfordul. Az alkohol alapvetően depresszív hatású szer. Bár eleinte fellazító hatás jelentkezik, idővel levert hangulatot kölcsönöz a fogyasztójának. A rendszeres alkoholfogyasztás akkor válik igazán betegséggé, amikor a fogyasztás következménye már a társas kapcsolatokban, lelki és testi tünetekben is megjelenik. Először a lelki tünetek észlelhetők. Visszahúzódás, érdektelenség, a kötelező feladatok helyett csak az italfogyasztás válik fontossá. Az alkoholista indulatossá válik és kapcsolatai elhidegülnek, gondolkodása sablonos lesz. A testi változások idővel igen markánssá válnak. Az arc vörösessé válhat (borvirágossá), akárcsak a kezek. A beteg koránál idősebbnek tűnik. Az alkoholfogyasztás a táplálkozásnál is fontosabbá válhat, ilyenkor jellemző a testsúlyvesztés. A nem megfelelő táplálkozás, illetve az alkoholizmus késői szövődményei miatt hiánybetegségek is kialakulhatnak. Gyakran látható az izomtömeg csökkenése. A késői szövődmények között a legismertebb az alkoholos májbetegség, illetve annak végállapota, a cirrhosis (köznyelven májzsugor, ilyenkor a máj mérete inkább nő, de a működő májsejtek száma lecsökken). Emellett érintettek lehetnek más szervek is, károsodhat a hasnyálmirigy, gyakori a gyomor- és bélrendszer vérzése. Szívtágulat és szívelégtelenség, illetve agyi károsodás is komplikálhatja a képet. Az alkohol megvonása esetén megjelenhet a "delírium" állapota, ami tudatködös állapot, agitáltsággal, zavartsággal járhat, orvosi kezelés hiányában életveszélyes állapotot jelent.

Forrás: 123rf.com

Sajnálatos módon egyre többször fordul elő az úgynevezett "magzati alkohol szindróma", ami a várandós anya alkoholfogyasztásával hozható összefüggésbe. A gyermek kis súllyal születik, későbbiekben gyakran értelmi fogyatékosságra is fény derül, emellett alacsony növés és több szervi rendellenesség is fellép.

Opiátok (heroin, metadon, ópium)

Az opiátok használata (amit a mákgubókból lehet kinyerni) tekint vissza talán a legnagyobb múltra a függőséget okozó szerek között. Régi feljegyzések altató hatását említik. A természetes és szintetikus ópiumszármazékok egyaránt nagyon súlyos függőséget okoznak, kifejezetten gyorsan kialakul a tolerancia, míg az elhagyás intenzív megvonási tüneteket okoz. Mivel ezek a szerek drágák és az adagok gyorsan fokozódnak, az azt fogyasztó beteg élete rohamos változáson megy keresztül, a központba a következő adag megszerzése kerül. A szerhasználat kezdete általában fiatal életkorban indul, és férfiaknál háromszor gyakoribb, mint nők esetében. A szer hatása intenzív eufória. A heroinról való leállását metadonnal, helyettesítő gyógyszerrel folytatják szájon át kisebb dózisban orvosi felügyelet mellett. Célja a fizikai megvonás csökkentése, viszont a pszichés megvonást nem csökkenti. Fontos tudni, hogy a várandós anya ópiumhasználata függőséget alakít ki csecsemőjénél.

Kannabisz (marihuana, hasis)

Az alkohol mellett a kannabiszt tekinthetjük a legellentmondásosabb drognak. Az alkoholtól eltérően a legtöbb országban nem legalizált a hozzáférés, de széles körben használt, és világ egyes területein elfogadott a marihuána fogyasztása rekreációs célból, s gyógyászati alkalmazása is több ezer éves múltra tekint vissza. A marihuána, bár kevésbé addiktív szer, mint a heroin vagy a kokain, de szintén képes függőség kialakítására, s megvonása is kellemetlen tünetekkel jár (ingerlékenység, hányinger). Hatása enyhe eufóriaként írható le, amely a szer elfogyasztását követő 30 percen belül kialakul és 4 óra hosszat is fennmaradhat. Felfokozza az élményeket, fantáziavilágot, miközben a mozgások finomsága csökken, a tanulás képességével együtt, s a gondolkodás megszokott láncolata is fellazul.

Pszichostimulánsok (amfetamin, ecstasy)

Ebbe a kategóriába a szervezet működését serkentő, többnyire szintetikusan előállított anyagok sorolhatók. Ezek a szerek elsősorban tabletta vagy por formájában fordulnak elő, és nagy jutalmazó erejük miatt vonzóak a fiatalok számára. Hatásuk jellemzően izgatottság, felgyorsulás, akár érzékcsalódások, túláradó érzelmek megjelenése lehet. Testi tünetként megjelenik a szájszárazság, szomjúság, étvágytalanság. A mellékhatások széles repertoárját sorolja fel az irodalom, ami az enyhe szívdobogástól, a hőemelkedésen és a fogak csikorgatásán át számos izgalmi tünetet jelenthet. Túladagolásuk halálos kockázatot jelenthet.

Kokain

A kokain helyi érzéstelenítő szerként kezdte gyógyszerészeti pályáját, amelynek hatását Freud is figyelemmel követte. Hatása gyorsan épül fel és gyorsabban lezajlik, így gyakrabban kell ismételni a bevitelt, ami fokozza a függőség kialakulását. Hirtelen izgalmi fázis (kick), fokozott beszédkényszer, kibővült öntudat jelenik meg, kitágulnak a pupillák, csökken az alvásigény és fáradékonyság. Ezt követően érzékcsalódások léphetnek fel (rausch), majd lefutó szakaszban depressziós állapot, szorongás, lehangoltság következik. Sajnálatosan könnyen jelentkezik túladagolás, ami szívritmuszavar, vagy akár epilepsziás roham, komatózus tudatzavar formájában jelentkezhet. Ha valaki sokáig használja, gyakori a hallucinációk megjelenése, paranoia, potenciazavar, az orrnyálkahártya sorvadása.

Hallucinogének (LSD, PCP, látnokgomba)

A legtöbb érzékcsalódást, illúziókat, hallucinációkat kiváltó szer növényi eredetű és több mint 100 különböző ilyen anyagot tartanak számon. Talán a legismertebbek közé tartozik a gombából nyert pszilocibin, vagy a kaktuszból kinyerhető meszkalin. Van persze szintetikus típusa is, mint az érzéstelenítőként induló PCP (angyalpor), vagy a talán legszélesebb körben ismert LSD. A függőség kialakulása nagymértékben szerfüggő, azonban jellemzően testi függőséget nem hoznak létre. Veszélyt inkább a pszichés problémák kialakulása tekintetében jelent az LSD, bár egyes hallucinogén szereknél a testi kockázatok is jelentősek lehetnek. Az LSD hatása hosszú, 8-12 órán át zajlik, jellemző élmények az enyhe érzékcsalódásoktól, az extatikus állapotokig, testen kívüli élményekig terjedhetnek.

Szerves oldószerek

Amíg az illegális drogok nem, vagy kevésbé voltak hazánkban hozzáférhetők, igen nagy teret kaptak a háztartásban megtalálható illékony szerek gőzének beszívási szokása (szipuzás). Költsége jóval csekélyebb más szereknél, egyes körökben ma is nagy népszerűséget élvez. Ezek lehetnek tisztítószerek, festékoldók, ragasztók. Hosszú távú használat az értelmi képességek rohamos romlásával jár, és szívritmuszavar, máj- és vesekárosodást, akár halált okoz.

Irodalom:

Berne, Eric: Emberi játszmák, Háttér kiadó, Budapest, 1984.

Demetrovics Zsolt (szerk.): Az addiktológia alapjai I-IV, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2007-2010.

Demetrovics Zsolt: A droghasználat funkciói, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007.

Gabbard, G: A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve, Lélekben Otthon Kiadó, Budapest, 2008.

Németh, Attila: Pszichiátria - másképp, Medicina Kiadó, Budapest, 2006.

Pilling, János (szerk.): Orvosi kommunikáció, Medicina Kiadó, Budapest, 2008.

Szőnyi G., Füredi J. (szerk.): A pszichoterápia tankönyve, Medicina Kiadó, Budapest, 2000.

Tringer, László: A pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005.

BNO-10 Zsebkönyv: Animula Kiadó, Budapest, 2004.