A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint a méz „az Apis mellifera méhek által a növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből, illetve növényi nedveket szívó rovarok által az élő növényi részek kiválasztott anyagából gyűjtött természetes édes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, dehidrálnak, és lépekben érlelnek.”
Ha a méh csak egyféle virágból gyűjti a nektárt, akkor nagy eséllyel kapunk „fajtamézet”. Ez olyan helyeken jellemző, ahol nagy kiterjedésben azonos fajok virágzanak. A legtöbb esetben azonban a különféle virágokból származó mézek keverednek, ilyenkor vegyes virágmézről beszélünk. Ha a méz legnagyobbrészt mézharmatból készül, akkor mézharmat- vagy erdei mézet kapunk. (A mézharmat a nektárhoz hasonlóan nagy szénhidráttartalmú vizes oldat, amit elsősorban levéltetvek, levélbolhák és kabócák termelnek és ürítenek a levelek felületére.)
A méz természetes eredetű élelmiszer, amelynek nagy előnye, hogy mézen kívül semmilyen más összetevő (például kristálycukor) nem adható hozzá. A méz két legfőbb cukorösszetevője a fruktóz (gyümölcscukor) és a glukóz (szőlőcukor), ezek mennyisége mézfajtánként eltérő. Ezeken kívül található még benne szacharóz, maltóz, keményítő és dextrin. A mézben lévő cukrok mennyisége alapján a méz egy túltelített cukoroldatnak is tekinthető, ami idővel kikristályosodik. Ezt nevezzük hétköznapi néven a méz ikrásodásának, ami egy természetes fizikai folyamat. A kristályosodott mézet meleg vízfürdőbe állítva, visszanyerhető a folyékony állag.
A szénhidrátok mellett a mézben jelentős mennyiségben van jelen a víz. A fehérjetartalma átlagosan 0,5-1,5% között mozog, főként enzimek és szabad aminosavak formájában.
A méz ásványianyag- és vitamintartalmát alapvetően a botanikai és földrajzi eredet határozza meg. Vitaminok közül a legtöbb mézfajtában a C-, B1-, B2-, B5-, B6-, K-vitaminok, a niacin, pantoténsav és biotin található meg. Ásványianyag-tartalmát tekintve káliumtartalma jelentős, illetve kalcium-, magnézium-, vastartalma említhető még, de ezek mennyisége jóval kevesebb a káliumhoz képest. A mézben a fentieken kívül sokféle vitamin és ásványi anyag fellelhető, de csak kis mennyiségben.
A méz jellegzetes sárgás-barnás színe a benne található antioxidáns hatású flavonoidoknak köszönhető. A méz színe és antioxidáns hatása között összefüggés figyelhető meg, miszerint minél sötétebb a színe, annál erősebb az antioxidáns hatása.
A mézet akár rendszeresen is érdemes fogyasztani, hiszen jótékony hatásai leginkább így érvényesülnek. 15 éves kor felett naponta 20-30 gramm a maximálisan javasolt fogyasztási mennyiség. Reggelire ehetünk időnként mézes kenyeret, esetleg pirítóst. A főétkezések között megihatunk egy mézzel készült gyümölcsturmixot vagy limonádét. Új ízt kölcsönöz a húsoknak is. A méz vízmegkötő tulajdonságánál fogva, a vele készült sütemények tovább maradnak puhák, így élvezeti értékük is tovább megmarad. A mézet ízéért is sokan szeretik, de egészségvédő tulajdonságai is jelentősek, ezért is érdemes receptjeink, életünk részévé tenni.
Irodalom:
A méz. Általános információk a mézről. http://omme.hu/mezinfo/ (2014.04.03.).
Amtmann Mária: Különleges fajtamézek botanikai eredetének és illó komponenseinek összefüggése. BCE - Élelmiszertudományi Kar, 2009. http://phd.lib.uni-corvinus.hu/400/
Dobos N., Molnár Sz.: A méz. Élelmezés, 12, 2013.
A Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-2001/110 számú előírása a mézről. 10. melléklet a 152/2009. (XI. 12.) FVM rendelethez. http://www.omgk.hu/Mekv/1/132001110_2009.pdf
Jose Miguel Alvarez-Suarez, Sara Tulipani, Stefania Romandini, Enrico Bertoli, Maurizio Battino: Contribution of honey in nutritional and human health: a review. Mediterr J Nutr Metab, 3:15–23, 2010. http://link.springer.com/article/10.1007/s12349-009-0051-6#page-1
Christy E. Manyi-Loh, Anna M. Clarke, Roland N. Ndip: An overview of honey: Therapeutic properties and contribution in nutrition and human health. African Journal of Microbiology Research, 5(8), 844-852, 18 April, 2011. http://www.academicjournals.org/article/article1380712636_Manyi%E2%80%93Loh%20%20et%20al.pdf
Kaye Foster-Powell, Susanna H. A. Holt, Janette C. Brand-Miller: International table of glycemic index and glycemic load values: 2002. Am J Clin Nutr, 76:5–56, 2002.
Glycemic Indexes and Glycemic Loads for Common Foods.URL: http://nutritiondata.self.com/topics/glycemic-index#ixzz3JQCu5yS8