Szívritmuszavarok
Szívünk működését egy precízen felépített elektromos rendszer, az ingerképző- és ingerületvezető rendszer szabályozza. A szív „generátora” a sinuscsomó, itt képződik az az elektromos inger, ami a speciális vezetőrendszeren keresztül a szív minden részéhez eljut. Először a pitvarok, aztán a kamrák húzódnak össze, az összehangolt működésnek köszönhetően képes a szív a vért a verőerekbe pumpálni. A szív összehúzódásainak gyakorisága és ereje is ennek a rendszernek az irányítása alatt áll, ezen keresztül tud a keringés alkalmazkodni a szervezet változó igényeihez.
Az ingerképzést nemcsak környezeti és idegi hatások, hanem más szervrendszerek állapota is befolyásolja. Gyorsabban ver például a szívünk akkor, ha feszültek vagyunk vagy fizikai munkát végzünk; szaporább a szívműködés láz esetén vagy a pajzsmirigy túlműködésekor. Mély belégzéskor lassul a szívverés, alvás alatt is ritkábban húzódnak össze a kamrák. A tüdőbetegség, cukorbetegség is hatással van a szív működésére.
Néha kihagy?
A szívverések ritmusáról legkönnyebben a pulzus tapintásával tudunk információt szerezni. Tájékozódásra egy elektromos vérnyomásmérő is megfelelő lehet, ha csipogással vagy villogással jelzi az ütéseket. Legpontosabb adatokhoz EKG készítésével jutunk, a tapasztalt asszisztens vagy orvos nagyon sok információhoz jut a „cikkcakkok” elemzésekor.
A szív finoman hangolt ingerképző- és ingerületvezető rendszerének működése könnyen felborulhat, ilyenkor beszélünk ritmuszavarról. Szinte mindenkinél előfordulnak a szabályos ritmuson felüli, úgynevezett extra ütések, de legtöbbször nem vesszük őket észre. Gyakran nem magát az extra ütést, hanem az utána következő szünetet követő erősebb szívdobbanást érzékeljük. Ezek az ütések általában nem betegség jelei, kezelni sem kell őket. Akkor érdemes felkeresni egy orvost, ha nagyon gyakran jelentkeznek az extra ütések vagy kifejezetten zavaróak.
Forrás: 123rf.com
Vannak azonban olyan ritmuszavarok, amelyeknél mindenképpen szakemberhez kell fordulni. Ezek némelyikét észre lehet venni: gyors vagy rendszertelen szívdobogásérzést vagy pont az ellenkezőjét: igen lassú szívverést okoznak. Máskor csak egyéb panaszok alapján gondolunk ritmuszavarra. Előfordulhat gombócérzés a torokban vagy a mellkasban; esetleg mellkasi nyomás, szorítás érzet jelentkezik. Előfordul, hogy a már korábban is tapasztalt nehezebb légvétel fokozódik. Felléphet rövid ideig tartó ájulásérzés vagy eszméletvesztés, esetleg görcsök is kialakulhatnak. Ritkán a ritmuszavar hirtelen halált okoz.
Mit lehet tenni?
A ritmuszavarok hátterében állhat érelmeszesedés, így annak megelőzésével egyes ritmuszavarok gyakorisága is csökken. Ha a ritmuszavar hátterében más szervrendszer betegsége áll – mint a pajzsmirigy túlműködése vagy a cukorbetegség –, első lépésben azt kell kezelni. Egyes gyógyszerek is hatással lehetnek a szívben az ingerek képzésére és az ingerület vezetésére: ide tartoznak például az egyes vérnyomáscsökkentő vagy vizelethajtó hatású tabletták. Fizikai terhelés során gyorsabban ver a szív, de hosszú távon (évek alatt) a szív alkalmazkodik a fokozott terheléshez és erősebben, de lassabban fog verni. Néha magának a szívnek a betegsége áll a ritmuszavar hátterében. Ha ez kezelhető, ez az első lépés.
Előfordul, hogy az orvos nem talál egyértelmű okot, ilyenkor a ritmuszavar tüneteit, következményeit kezeli. Leggyakrabban gyógyszert ír fel, de eszközös kezelés is szóba jöhet. Egyes ritmuszavarokat szívkatéteres beavatkozással lehet pontosan diagnosztizálni és kezelni. Időnként ritmusszabályozót (pacemaker) kell beültetni: ilyenkor a mellkas bőre alá telepítik a ma már csak gyufásdoboznyi méretű, apró szerkezetet. Egyes készülékek arra is képesek, hogy felismerjék az életveszélyes ritmuszavarokat és elektromos ütéssel meg is szüntessék azokat.
A leggyakoribb ritmuszavar
A pitvarfibrilláció a leggyakoribb hosszan zartó ritmuszavar, az átlagnépesség 1-2%-át is érintheti. Gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik: a 80 évesnél idősebb emberek között akár 15%-ban is előfordulhat.
Ebben a betegségben az inger nem a sinuscsomóban képződik, hanem az elektromos aktivitás szabálytalan módon kering a pitvarban és teljesen rendezetlenül jut a kamrákra. A pitvar nem is húzódik össze, a kamrák munkája pedig teljesen szabálytalan lesz. Sok beteg megérzi a rendszertelen szívverést, de a ritmuszavar kialakulhat teljesen tünetmentesen is. A pitvar egyes részeiben megalvadhat a vér és ennek apró darabjai leszakadva keringési zavart okozhatnak az agyban vagy a végtagokban. A rendszertelenül összehúzódó kamrák nem mindig tudnak elegendő vért pumpálni a keringésbe, ami gyengeséget, nehezített légzést, a lábakban felgyűlő vizet okozhat.
A pitvarfibrillációt legtöbbször meg lehet szüntetni. Néha gyógyszerrel, néha rövid altatásban adott elektromos ütéssel lehet visszaállítani a szabályos szívverést. Előfordul azonban az is, hogy ez nem sikerül, ilyenkor a beteg ritmuszavara élete végéig megmarad. Ilyenkor az a kezelés célja, hogy a beteg szíve se túl lassan, se túl gyorsan ne verjen. A jól kezelt ritmuszavar nem csökkenti a várható élettartamot.
Azokban a betegekben, akiknél pitvarfibrillációt állapítanak meg, meg kell akadályozni a vérrög kialakulását. Ezt hasba adott injekcióval vagy tablettás véralvadásgátló kezeléssel lehet megtenni. Fontos, hogy laboratóriumi vizsgálattal rendszeresen ellenőrizni kell a véralvadásgátlás szintjét, és ha indokolt, változtatni kell a gyógyszer adagján !
Ajánlott irodalom:
Az Egészségügyi Minisztérium honlapján több ritmuszavar diagnosztikájáról és kezeléséről lehet olvasni.http://www.eum.hu/egeszsegpolitika/minosegfejlesztes/kardiologia
Az Európai Kardiológus Társaság ajánlása a pitvarfibrillációról http://www.escardio.org/guidelines-surveys/esc-guidelines/GuidelinesDocuments/guidelines-afib-FT.pdf