Labdajátékok

Talán nincs még egy olyan sportágcsoport, amelyben ilyen széles spektrumban találhatunk napjaink szabadidő-sportjában is népszerű képviselőket. Gondoljunk a teniszre és fallabdára, amelyek igazi menedzser sportoknak számítanak (lásd bővebben a menedzsersportokról szólócikkünkben). Az asztalitenisz, foci, strandröplabda, röplabda népszerűsége sem kérdőjelezhető meg. Emellett a vízilabda, kézilabda igazi sikersportoknak tekinthető hazánkban. A tinédzserek körében a kosárlabdázás különféle megjelenési formája szintén igen keresett. A baseball, rugby, gyeplabda azonban még nem eresztett erős gyökeret.

A labdajátékok alapvetően két nagy csoportba, egyéni és csapatsportokba sorolhatók. A tenisz, asztalitenisz, fallabda az egyéni labdajátékok legjelesebb képviselője, az összes többi sportágat viszont az erős csapatszellem határozza meg. Bármelyik sportágról legyen szó, a labdakezelési képesség, ún. „gömbérzék” rendkívül meghatározó. Nagyon kifinomult mozgáskoordinációra, szövevényes ideg-izom összeköttetésre van szükség ahhoz, hogy a lehető leggyorsabb helyzetfelismeréssel komplex mozgássort hozzunk létre.

Forrás: 123rf.com

Mi kell hozzá (a labdán kívül)?

A labdajátékok kivitelezéséhez természetesen alap aerob állóképességre is szükség van. Minél nagyobb a pálya mérete és a játék hossza, annál nagyobb oxigénfelvevő képességet igénylünk. Ebből adódóan a nagypályás labdarúgáshoz kell a legedzettebb szív és tüdő. Napjainkban a sikeres hátvédnek is rengeteget kell egy mérkőzés alatt futnia. A fáradtságérzet időbeli kitolásához még a kapusnak is érdemes jó állóképességgel rendelkeznie. A csatárok esetében az aerob kapacitás javulásával együtt jár a sprintfutások számának és a pálya bejárás mértékének emelkedése. Egy átlagos mérkőzés alatt összesen 8-12 km-t tesznek meg a focisták, amelynek csak 20-24%-a telik gyaloglással.

Az alap állóképesség mellett nélkülözhetetlen a kellő izomerő. A gyorsasághoz, elrugaszkodáshoz, fejeléshez, lövéshez, passzhoz, hirtelen helyzetváltoztatásokhoz, robbanékonysághoz, védekezéshez mind jól fejlett izomerőre van szükség. Nem csak erőre, hanem a szövetek rugalmasságára is nagy szükség van, gondoljunk a vetődésekre, kapura lövésre pl. kézilabdában, leütésre a röplabdában. Ezt a képességet speciális edzésekkel lehet fejleszteni. Az ügyességet (pl. cselezés, szlalomozás a labdával, kosárra dobás ziccerből stb.) a koordinációs képesség, az ideg-izom összeköttetések száma és finomhangolásának mértéke határozza meg.

A csapatsportok előnyei

Alapvetően a csapatsportok eredményessége nem csupán az egyéni teljesítményen, hanem a társas kapcsolaton, a csapatszellem kialakulásán múlik. Sokkal sikeresebbek azok a csapatok, amelyekben a magas szintű egyéni teljesítmények erős csapatkohézióval párosulnak. Talán ennek köszönhető a hazai férfi vízilabda töretlen sikere is.

Feltehetjük a kérdést, hogy mennyi energiát igényel szervezetünk egy órás labdajáték alatt. Nos, az energiafelhasználás tág határokon belül változik, amely sok tényezőtől, pl. edzettségtől, játékidőtől, sprintek számától, poszttól, sportág jellegétől, a játék színvonalától, stb. függ, 200-800 kilokalória között változik.

Negyven év felett célszerű előzetes orvosi vizsgálat alapján tájékozódni a szervek állapotáról és az edzésprogramot az eredmények függvényében alakítani. Minden esetben fokozott figyelmet kell szentelni a megfelelő bemelegítésre, a fokozatos terhelésre és a megfelelő levezetésre, nyújtásra, regenerációra.

A fentiek alapján elmondható, hogy a labdajátékok mindegyike kiválóan alkalmas a szabadidő-sportolók mindennapjainak „bearanyozására”, hiszen túl azon, hogy az állóképességet, izomerőt, rugalmasságot, mozgáskoordinációt javítja, fokozza a csapatszellem kialakulását, egymásra figyelést. Fegyelmezettséget, egymás iránt érzett felelősséget alakít ki. A jótékony lelki és fizikai hatások miatt nem csak a betegségek megelőzésében, egészségmegőrzésben, hanem a munkahelyi teljesítményfokozásban is élen jár.

Irodalom:

Nagy, Gy.: Mérési és számítási módszerek a sportban, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest,1992.

Berta, M., Boros, Sz., Farkas, J., Tóth, J.: Kézikönyv nemcsak testépítőknek, Totem Kiadó, Budapest,2001.

Boros, Sz.: Testi énkép, szorongás-, depresszió-hajlam és táplálkozás kapcsolatának vizsgálata élsportolók, szabadidő-sportolók és elhízottak körében; Doktori Disszertáció, Semmelweis Egyetem, Budapest,2010.