Erősportok

Az erősportok két jeles képviselője az erő-, valamint a súlyemelés. Mindkét sportágban óriási szerepet kap az izmok nagysága, ereje, a robbanékonyság (a szakításhoz, a súly fej fölé emeléséhez). Az izomtömeg nagysága, a teljes testtömeg és az izomerő között összefüggés mutatható ki, ezért az edzésprogramnak kettős célja van: az izomtömeg építés, valamint az erőnövelés. Harmadsorban pedig a robbanékonyság fejlesztése sem hanyagolható el.

A súlyemelés, mint sportág

A súlyemelés sportágban a testtömeg nagyon fontos szerepet kap, mivel ez alapján, összesen kilenc súlycsoportban mérik össze erejüket a sportág aktív résztvevői. A súlycsoportok elnevezése a következő: lepke, lég, pehely, könnyű, váltó, közép, félnehéz, nehéz és ólomsúly. Félnehézsúlyig a sportolók képesek testtömegük négyszeresének fej fölé emelésére, nehézsúlyban erre már csak a világklasszisok képesek. Ólomsúlyban átlagban a testtömeg 2,7-szeresét tudják a magasba lendíteni. Mindez azt jelenti, hogy a testtömeg növekedéssel csökken a relatív sportteljesítmény.

Hazai olimpiai aranyérdemeink súlyemelésben, légsúlyban (Földi Imre, 1972) és félnehézsúlyban (Baczakó Péter, 1980) születtek. Az erőemelés földalatti mozgalomként indult, majd a kilencvenes évek elején vált elfogadott sportággá, különösen a hazai közvéleményben. Az utóbbi húsz évben számos nemzetközi versenynek adtunk otthont.

Az erőemelés

Feltehetjük a kérdést, hogy vajon mi az alapvető különbség a súly- és erőemelés között. Nos, valójában a dinamizmusban, a gyorsaság, ill. robbanékonyság jelentőségében, szerepében térnek el egymástól. Míg a súlyemelés szakítást és lökést különböztet meg, amelyben a lendületből származó energia segíti a súly fej fölé vitelét, addig az erőemelés során a súlyt nyugalmi helyzetből kell a végcélig juttatni. Három különböző gyakorlatot kell kivitelezni: guggolást, fekvenyomást és felhúzást. Nem lendületből mozgatják a súlyokat, ezért gondosan kivitelezett mozgássorra van szükség.

Mindkét sportágban kitüntetett szerepet kapnak a láb és fenék izmai, hiszen a guggoláshoz, szakításhoz, lökéshez, a súlyok megtartásához rendkívül erős alsó testfélre van szükség. A törzs (derék, hát, has, mellkas) izmai a súly megtartásában, egyensúlyozásában játszanak szerepet. A karok, vállak, nyak, hát a súlyok megemelésének zálogai. A kéz szorítóereje sem nélkülözhető.

Mindkét sportághoz igen alapos bemelegítés és megfelelő levezetés kell, amely hozzátartozik az edzésprogramhoz, hiszen mivel hatalmas súlyok kerülnek mozgásba, ezért nagy a sérülésveszély.

Kiknek, mikor, hogyan?

Az erősportokat tilos gyermekkorban, a csontnövekedés előtt elkezdeni. Illetve csak és kizárólag saját testsúly alkalmazásával lehet erőt növelni. Optimálisan 20 évesen érdemes a sportot elkezdeni.

A szabadidő-sportolók körében a fitneszteremben végzett erősítés, ill. tömegnövelés dominál, azonban a 25-60 év közötti férfiak körében az erőemelés is népszerű. Alapvetően az izomerő fejlesztést közepes súlyokkal, közepes ismétlésszámmal lehet elérni. A közepes súly kiszámításához az ú.n. repetíciós maximum (RM) ismeretére van szükség, amely megmutatja, hogy mekkora súlyt vagyunk képesek egyszer és csak egyszer szabályosan fej fölé emelni. Az RM meghatározásához azonban nem kell az előbb említett próbát elvégezni, hiszen óriási a sérülés kialakulásának esélye. Elég egy tapasztalt személyi edző véleményére alapozni.

Forrás: 123rf.com

Az erőfejlesztés edzéstervét négyhetes periódusokra célszerű osztani. Az első négy héten egy alkalommal hat gyakorlatot célszerű végezni, mindegyikből 5x10 ismétlésre van szükség, az RM 85%-os súlyokkal. A következő négyhetes időszakokban a gyakorlatok, a sorozatok száma, valamint a súly nagysága változatlan, csak az ismétlésszám módosul (általában csökken). Erőfejlesztéshez azonban minden esetben érdemes személyi edző segítségét kérni.

Negyven év felett azonban célszerű előzetes orvosi vizsgálat alapján tájékozódni a szervek állapotáról és az edzésprogramot az eredmények függvényében alakítani. Minden esetben fokozott figyelmet kell szentelni a megfelelő bemelegítésre, a fokozatos terhelésre és a megfelelő levezetésre, nyújtásra, regenerációra. Bizonyos betegségek, például magas vérnyomás fennállta esetén az erősportok gyakorlása nem javasolt.

Irodalom:

Nagy, Gy.: Mérési és számítási módszerek a sportban, Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest,1992.

Berta, M., Boros, Sz., Farkas, J., Tóth, J.: Kézikönyv nemcsak testépítőknek, Totem Kiadó, Budapest, 2001.