Az emlőrák kezelése

Az emlőrák kezelése kapcsán alkalmazott legfontosabb kezelési stratégiák a következők:

1. Sebészi/műtéti kezelés: a daganat eltávolítását jelenti.
2. Sugárterápia: nagydózisú sugárzás alkalmazása a daganatos sejtek elpusztítására.
3. Kemoterápia: a daganatos sejtek elpusztítása sejtosztódást gátló gógyszerekkel, ún. citosztatikumokkal.
4. Hormonterápia: arra érzékeny daganatok esetén a természetes hormonhatások megakadályozása, hatásuk módosítása gyógyszeres úton.
5. Biológiai terápia: a szervezet immunrendszerének aktiválása specifikus tumorellenes antitestek segítségével a daganatsejtek elpuszítására.

Sebészi kezelés

Az emlőrák gyógyításában emlőmegtartó és emlőeltávolító műtéteket alkalmaznak. Kis kiterjedésű, korai stádiumú daganat esetében az emlőből csak a daganatot és annak közvetlen környezetét távolítják el. Ezt nevezzük széles kimetszésnek, szektoreltávolításnak. Ha a daganat már nagyobb, előrehaladottabb, a teljes emlőállomány eltávolítása szükséges. A teljes emlőeltávolítást mastectomiának nevezzük. A daganat kiterjedtségétől függően szükség lehet a környező mellkasfali izomzat egy részének eltávolítására is. Mind az emlőmegtartó, mind az emlőeltávolító műtét esetén az ún. sentinel (= őrszem) nyirokcsomó eltávolításával, annak szövettani vizsgálatával döntik el, hogy a beteg hónaljárkából a nyirokcsomók eltávolítása szükséges-e. A sentinel nyirokcsomó a daganat által érintett területen a nyirokelvezetési rendszer első nyirokcsomója, azaz a daganat először ide ad áttétet. Ha a sentinel nyirokcsomó a daganatos sejteket tartalmaz, szükséges az ún. hónalji nyirokcsomóblokk eltávolítása is.

Korai stádiumú esetekben lehetséges ún. azonnali emlőrekonstrukció: a beteg ilyenkor a műtőasztalon helyreállított emlővel ébred. Erre lehetőség van implantátum behelyezésével, illetve a test más részeiről (pl. a has) származó izom-, illetve zsírszövet felhasználásával is. Egyes centrumokban az emlőbimbó helyreállítása is lehetséges. Amennyiben onkológiai szempontból biztonságosabb, a kezelőorvos dönthet a halasztott, azaz egy későbbi időpontban végzendő rekonstrukciós műtét mellett is.

Sugárkezelés

A sugárterápia a szektoreltávolítást és a teljes emlőeltávolítást követően, a daganat szövettani stádiumáról és méretétől függően egyaránt szükséges lehet. A kezelés a daganat helyi kiújulásának esélyét 70%-kal csökkenti A sugárterápiát így arra a területre célozzák, ahol a daganat nagy eséllyel kiújulhat vagy áttétet adhat (emlőtumor esetén a mellkasfalra és a hónaljárokra). Emlődaganatok esetében a sugárterápia külső sugárforrás alkalmazásával történik: a beteg egy külön erre a célra kialakított ágyon fekve egy speciálisröntgensugárzást kibocsátó eszköz segítségével kapja a kezelést. Egy alkalom kb. 30 percig tart, a különböző típusú kezelések során eltérő lehet mind a teljes sugárterápia időtartama, mind a hetente alkalmazott kezelések száma. Maga a kezelés teljesen fájdalommentes, de a kezelés időtartama alatt enyhe hányinger, gyengeség, fáradtság előfordulhat. A sugárterápia hajhullást nem okoz. Gyakori mellékhatásaz érintett bőrterület kivörösödése, feszülése, fájdalma, érzékenysége. Ez az érintett terület hidratáló krémmel való rendszeres ápolásával csökkenthető, megelőzhető. Ezek a mellékhatások átmenetiek, a sugárterápia befejezését követő hosszabb-rövidebb időn belül teljesen megszűnnek.

Fontos tisztáznunk, hogy a sugárterápiában részesülő beteg saját maga nem sugárzik, közvetlen környezetére, családjára nem veszélyes!

Kemoterápia

A kemoterápia a korai és előrehaladott stádiumú emlődaganatos betegek kezelésében egyaránt szükséges lehet. A kemoterápia típusai a daganatos betegség stádiuma, illetve a kezelés célja szempontjából a következő lehet:

• neoadjuváns kezelés: emlőműtét előtt, a daganat méretének csökkentésére, a jobb műtéti eltávolíthatóság elérésére alkalmazzuk korai stádiumú (nem áttétes) betegeknél.
• adjuváns kezelés: az emlőtumor eltávolítását követően, az esetlegesen a szervezetben maradt daganatsejtek elpusztítására, a helyi kiújulás és az áttétképződés megakadályozására alkalmazzuk korai stádiumú (nem áttétes) betegeknél.
• palliatív kemoterápia: előrehaladott stádiumú vagy áttétes betegeknél alkalmazzuk a szervezetben található teljes tumortömeg csökkentésére, ezzel a daganat okozta tünetek csökkentésére, a túlélés hosszabbítására, illetve a betegek életminőségének javítására.

A korai stádiumú betegek esetén a kemoterápia szükségességének megítélésére segítséget nyújtanak az ún. „genetikai ujjlenyomat” vizsgálatok. A beteg szövettani mintájából különböző genetikai markerek meghatározásával nyújtanak terápiás javaslatot az adott esetben a lehető legjobb kezelési stratégia megvalósításához.

Forrás: 123rf.com

Az emlőrák kemoterápiás kezelésében alkalmazott legfontosabb gyógyszerek adoxorubicin, epirubicin, docetaxel, paclitaxel, carbolpatin, 5-FU, capecitabine, cyclophosphamid, gemcitabine és a vinca alkaloidok. A kemoterápiás szereket kombinációban alkalmazzák. Az emlőrák kezelésében alkalmazott kemoterápiás kezelés leggyakoribb mellékhatásai a hányinger, hányás, hajhullás mellett a csontvelői eltérések: vérszegénység, fehérvérsejt- és vérlemezkeszám-csökkenés. Egyes gyógyszerek a kezek és a lábak zsibbadását, illetve körömágygyulladást okozhatnak. A kemoterápia mellékhatásai megelőzhetők, kivédhetők megfelelő gyógyszerek, hányingercsillapítók, csontvelői sejtérést fokozó gyógyszerek alkalmazásával.

Hormonterápia

A hormonterápia a hormonreceptor pozitív, azaz a női nemi hormon hatására érzékeny daganatok kezelésének egyik lehetősége. Női nemi hormonokon az ösztrogént és a progeszteront értjük. Az ösztrogén és a progeszteron a daganatsejtek felszínén ún. hormonreceptorokon keresztül fejti ki hatását. Két alapvető mechanizmuson alapul: a hormon szervezetbeli mennyiségének csökkenésén, illetve a hormon receptorának blokkolásán, a hormonhatás kialakulásának megakadályozásán. A hormonterápiában leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek az aromatáz inhibitorok (= az ösztrogénhormonképződésért felelős enzim gátlószerei), az ösztrogénhatás részleges gátlói (ún. szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok) és a sejtfelszíni hormonreceptorszám csökkentők (ún. ösztrogénreceptor-downregulátorok).

Lehetséges a hormonhatás csökkentése a petefészkek eltávolításával, illetve működésük gyógyszeres megakadályozásával. Fontos tudni, hogy a hormonterápia és a posztmenopauzális hormonpótlás nem azonosak.

Biológiai (célzott) terápia

A biológiai terápia az emlőtumorsejt olyan speciális fehérjéje ellen irányul, ami az egészséges sejtekben egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mennyiségben képződik.

A legfontosabb ilyen gyógyszerek az emlőtumorsejt ún. HER2sejtfelszíni receptora elleni antitestek (trastuzumab = Herceptin, lapatinib = Tyverb). Áttétes betegeknél fontos szerepe lehet az ún.érujdonképződés-gátlókezelésnek (bevacizumab = Avastin). Az érújdonképződést gátló gyógyszerek a daganatáttétek növekedését akadályozzák meg azáltal, hogy lehetetlenné teszik az őket ellátó erek kifejlődését. A biológiai terápiák kemoterápiás protokollok részeként vagy önmagukban is adhatók. Fontos előnyük, hogy mivel speciálisan a tumorsejtek ellen irányulnak, a hagyományos kemoterápiához hasonló mellékhatásaik nincsenek.

Irodalom

www.breastcancer.org

Martin D. Abeloff: A patient guide to Breast Cancer resources on the Internet.