Mivel az emlőrákok csupán 5-10%-a örökletes, minden nőnek fontos tudnia, milyen tényezők növelik az emlőrák kialakulásának esélyét, illetve mit lehet tenni, hogy saját életünkben ezek hatását a lehető legminimálisabbra csökkentsük. Életkorunk, genetikai adottságaink nem változtathatók meg ugyan, de a megfelelő életmód kialakításával sokat tehetünk az emlőrák kockázatának minimálisra csökkentéséért.
A következőkben az emlőrák kialakulásának már bizonyított kockázati tényezőit foglaljuk össze.
Az emlőrák kialakulására a legnagyobb kockázatot önmagában a női lét jelenti, hiszen egy férfiban ez a betegség mindössze 1%-os eséllyel jelenik meg. Ennek oka, hogy a férfi emlőben a mirigyállomány és a kivezetőcsövek nem fejlődnek ki. Még nem szült nőkben az emlőállomány minden környezeti és endogén hormonhatásra különösen érzékeny, ami a betegség kialakulásának esélyét fokozza.
Bár az emlőrák a pubertást követően bármely életkorban előfordulhat, leggyakoribb 55 éves kor körül: minden 8 emlőrákos esetből 1 jelentkezik 45 évesnél fiatalabb korban, de minden 3 emlőrákos esetből 2 beteg 55 év felett van!
Ha egy nő elsőfokú rokonai között előfordult emlőrák, akkor a betegség kialakulásának esélye ötszörösére növekszik. Családi halmozódású emlőrák esetén az ún. BRCA1 és 2, illetve a CHEK2 gén mutációi lehetnek felelősek.
Ha egy nő életében korábban emlőrák már előfordult, egy második emlődaganat kialakulásának esélye 3-4-szeres.
Egyes jóindulatú emlőelváltozások (pl. ductalis hyperplasia, fibroadenoma, papilloma) az emlőrák kialakulásának esélyét kb. kétszeresére növelik. Szintén nagyobb kockázatot jelent, ha a mammográfián az emlőszövet nagyobb sűrűségét találják.
Vizsgálatok igazolták, hogy akit fiatalkorban (40 év alatt) ért ionizáló sugárzás, főleg mellkasi besugárzás, azoknál az emlőrák kockázata jelentősen emelkedik. Ilyen esetben javasolt a mammográfiás szűrést már fiatalabb életkorban (30 éves kor felett) elkezdeni.
Kaukázusi (fehér) emberekben emlőrák gyakrabban alakul ki mind az ázsiai, mind a dél-amerikai, illetve afrikai lakossággal összehasonlítva. Ugyanakkor az afrikai nők körében jóval gyakoribb az agresszív, előrehaladott stádiumú fiatalkori emlőrák.
A nem módosítható kockázati tényezők csoportjába tartozik. 4000 g születési súly felett kb. 1,5 szeresére emelkedik az emlőrákkockázat. Az összefüggés pontos okát még vizsgálják.
A nem módosítható kockázati tényezők csoportjába tartozik. 53 cm születési testhossz felett 1,8-szer nagyobb az emlőrák okozta halál kockázata. Ebben feltehetően a növekedési faktorok hatása játszhat szerepet.
Az emlőrák előfordulási gyakoriságát növelő és nem módosítható kockázati tényezők csoportjába tartozik. Nagy valószínűséggel korai hormonhatás állhat a hátterében.
A 25 feletti testtömegindex - különösen a menopauzát követően - fokozott kockázatot jelent az emlőrák kialakulására. Ennek oka, hogy a zsírszövet ösztrogéntermelésre képes, tehát a felhalmozódott plusz zsírszövet több hormont termel, ami a hormonreceptor pozitív emlőrákok kialakulásának esélyét fokozza.
A 30 éves kor felett kihordott első terhesség az emlőrák kialakulásának esélyét növeli azokhoz a nőkhöz képest, akik korábban vállaltak először gyermeket. Ennek oka, hogy az emlő mirigyállománya az első terhesség előtt kifejezetten érzékeny hormonális hatásokra.
A 12 éves kor előtti menstruáció, illetve az 55 éves kor feletti menopauza is fokozott kockázatot jelent, ami szintén az emlőt érő hosszabb időtartamú ösztogénhatásnak köszönhető.
A postmenopauzális hormonpótlás és az emlőrák közötti összefüggést egyértelműen 2002-ben mutatták ki. Emiatt a korábban a menopauza tüneteinek (hőhullámok, hangulatváltozások, csonttömegcsökkenés) megelőzésére előszeretettel alkalmazott hormonpótlás napjainkban kevésbé népszerű. A kombinációs, azaz ösztrogént és progeszteront is tartalmazó hormonpótló kezelést már rövid időtartamú (2-3 év) alkalmazás esetén is csaknem 75%-kal növeli az emlőrák kialakulásának esélyét. A csak ösztrogéntartalmú hormonpótlásról csak hosszabb távú (több, mint 10 év) alkalmazás esetén igazolták a kockázat fokozódását.
A tartós tablettás fogamzásgátlás az emlőrák kockázatát kismértékben megemeli, különösen azoknál a nőknél, akik már szültek, és első teljesen kihordott terhességük előtt legalább 4 évig fogamzásgátló tablettát szedtek. Az ezt igazoló vizsgálatok régebben használt tablettákkal készültek, az újabb, kisebb hormontartalmú tabletták kockázatfokozó hatása nem ismert.
Az alkoholtartalmú italok a keringő ösztrogénszint növelése, illetve az emlő sejtjeiben okozott DNS-károsodás révén fokozzák az emlőrák kialakulásának esélyét. Az alkoholt nem fogyasztó nőkhöz képest a kockázat kb. 50%-kal nő.
Szinte minden daganatos megbetegedéshez hasonlóan emlőrák esetén is igazolták a dohányzás kockázatnövelő szerepét. Fontos kiemelni, hogy menopauzában levő nőknél a passzív dohányzás és a fokozott emlőrák között is bizonyított kapcsolat van.
A fenti, legfontosabb kockázati tényezőkön kívül a fej-nyak, illetve a mellkasi régió fiatalkori besugárzása (pl. lymphoma miatt), illetve az alacsony D-vitamin-szint, egyes kozmetikai adalékanyagok (pl. paraben), éjszakai fényexpozíció (pl. éjszakai ügyelet, rendszeres munkavégzés), élelmiszeripari tartósítószerek szerepe is feltételezhető, bár ezek pontos helye az emlőrák kialakulásának kockázatbecslésében még további megfigyeléseket igényel.
A szoptatás - különösen ha egy évnél hosszabb ideig tart - az emlőrák kialakulásának esélyét jelentősen csökkenti. Ebben szintén a kevesebb számú menstruációs ciklus, illetve a szoptatási időszak alatti egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életritmus játszhat szerepet.
A terhességek nagyobb száma élethosszra nézve a menstruációs ciklusok számát, így az emlőre gyakorolt ösztrogénhatás időtartamát is csökkenti, így összességében védő hatású.
A heti 4-7 óra közepes intenzitású testmozgásról igazolták, hogy az emlőrák kialakulásának esélyét csökkenti
A daganatos betegségek kialakulását befolyásoló élelmiszerekről olvassa el az azzal foglalkozó cikkünkben!
Rendszeres testmozgással, a normális testtömeg elérésével, a dohányzás és az alkoholfogyasztás kerülésével/mérséklésével jelentős kockázatcsökkenést érhetünk el!
Egyéni kockázatbecsléshez kérjük, töltse ki kérdőívünket, amely alapján személyre szabott tanácsokat adunk Önnek!
Irodalom:
Altekruse SF, Kosary CL, Krapcho M, Neyman N, Aminou R, Waldron W, Ruhl J, Howlader N, Tatalovich Z, Cho H, Mariotto A, Eisner MP, Lewis DR, Cronin K, Chen HS, Feuer EJ, Stinchcomb DG, Edwards BK (eds). SEER Cancer Statistics Review, 1975-2007, National Cancer Institute. Bethesda, MD
Veronesi U, Boyle P, Goldhirsch A, Orecchia R, Viale G. Breast cancer, 365(9472):1727-1741, Lancet. 2005 May 14-20.
Ruder EH, Dorgan JF, Kranz S, Kris-Etherton PM, Hartman TJ. Examining breast cancer growth and lifestyle risk factors: early life, childhood, and adolescence. Clin Breast Cancer, 8(4):334-342, 2008 Aug.
Pischon T et al: Obesity and cancer. Proceedings of the Nutrition Society, 67:128-145, 2008.
Halls S: Detailed Breast Cancer Risk Calculator.
Colditz GA, Rosner B. Cumulative Risk of Breast Cancer to Age 70 Years According to Risk Factor Status: Data from the Nurses' Health Study. Am. J. Epidemiol, 152 (10):950-964, 2000.
Lof M, Weiderpass E. Impact of diet on breast cancer risk. Current Opinion in Obstetrics and Gynecologí, 21:80–85, 2009.
WCRF/AICR: Second Expert Report: Food, Nutrition, Physical Activity and the Prevention of Cancer: a Global Perspective.
Friedenreich CM, Neilson HK, Lynch BM. State of the epidemiological evidence on physical activity and cancer prevention. Eur J Cancer, 46(14):2593-2604, 2010 Sep.